Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)
—$ 9 §»— vagyis a valóságos süveg szabadon és potyögősen veszi rendes állapotban körül a bélést, és a szívburok fal lapjának (pericardium parietale) liivatik. A bélés és a süveg közötti ür szívbu- rok-ür (cavum pericardii) nevet visel, és ép állapotban csak néhány csöp savót tartalmaz, noha 6—8 obonnyi vizet lehet bele föcskendezni, mit Luschka után magam is megkisérlék. A szívburok fallapjának külső fölülete (a süvegnek külszíne) a hátsó mellgátor (mediastinum posterius) lemezeihez*) van jobbról balról gyöngéd sejtszövet által odanövesztve, sőt nagyrészt mellöl is, és csak egy, két négyszöghüvelyknyi tér (mely többnyire csüllőképü, olykor pedig három szögletti) marad a szívburok mellső alsó részén födetlen, ezen adatról alább még néhányszor lesz szó. A szív két pötyögős, és két tömött falazatú üreggel (s igv összesen négygyei) bir. A pötyögős falazatú üregek a szív felső s egyszersmind hátsó részleteit képezik, és pitvaroknak (atria), nevezetesen jobb és bal pitvarnak mondatnak. A szívpitvarok függelékei a jókora jobb és a morzsa balfülcse, továbbá a fülcsékben előforduló fésüizmok gyakorlati érdekkel nem igen bírnak, s a pitvarok közül is főleg csak a jobbik szokott olykorolykor megemlíttetni. A rajz utáni tanulást illető tájékoztatás. Valamint valamely városnak tájiratát (topographiáját) hozzá mellékelt kép nélkül tanulgatni nagy nyomorúság lenne: úgy szintén gyötrelmes fáradságba kerülne a szívnek s környékének tájbonctana, ha szövegét célszerű rajz nem elevenítené meg. A rajz vagy tökélyesen iparkodik a természetet utánozni, vagy csak amúgy Öregéből (nagyjából), az eféle korülbelöl végrehajtott rajzot vázlatnak vagy vázlati vagy schematikus rajznak nevezik. A rajz háromféleképpen válhatik schematikussá, 1) úgy, hogy az ember akkint ábrázolja le a tárgyat, amint azt a képzelet tükrözi vissza, és ez a szoros értelemben vett vázlat (croquie), 2) úgy, hogy geometricus hűséggel rajzolja le az ember (akár természetes nagyságban, akár kisebben , akár nagyobban) a tárgyat, de az árnyékot, s a színeket kihagyja, 3) úgy, hogy a csupán bizonyos lényeges tárgyak, bonctani ábráknálp. az edények színeztetnek meg, és pedig ritkán a természetnek meg:elelö, hanem bizonyos conventionalis színekkel, nevezetesen a piros vértartalmu edények vörössel, a fekete-vértartalmuak kékkel, a nyirkedények sárgával. Azon táblák, melyeket ezen értekezéshez mellékeltem, geometricus hűséggel, és pedig természetes mekkoraságban tükrözik vissza a természetet; a színezést csupán az erekre, a bárzsingra, s a légcsőre meg elágzásaira alkalmaztatám. Ki ezen majdnem cinikus egyszerűséggel biró táblákat kellőleg óhajtja érteni, annak tudnia kell, hogy a szervek '*) A mellgátorok lentebb bőven tárgyaltatnak.
