Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

—* 68

1) az i, mert könnyen egyesnek nézethetnék,

2) a j, szintén azon ókból,

3) a kis 1, mert nagy I-nek (I), nem különben romai egyesnek (I) tartható, pedig a római egyesre gyakran szorulni!

4) az o, mert hol zérusnak (nullának), hol meg kerekded tiknak tekinthető, valamint valamely kerekded (főleg csontbeli) lik gyakran ó-nak nézetik;

5) a kis v és a nagy V, mert mind a kettő római ötöst ábrázol , melyre a fő felosztásoknál gyakran szorulunk.

IV. Igen dicséretes és példás azon szokása Arnold, Bischof, de különösen Froriepnak, melynél fogva syntaktikus táblákon, melyeken csontok, izmok, erek és idegek fordulnak elő: a csontokat nagy nyomtatott latin, az izmokat kis nyomtatott latin, a mirigyeket nagy (latin) Írott, az ütereket kis (latin) iro11 betűkkel, a visszereket görög kis betűkkel, az idegeket végre számokkal bé- lyegezék.

Ezen eljárás, mint kiki könnyen átláthatja, csak tájbonetani, nem pedig rendszeres leiró bonctani ábráknál ajánlható.

Bart az alchimiai, tulajdonképpen astrologiai jeleket is alkal- mazá, de ezeket kevesbbé ismerik mai nap, sahold, meg a halak jelei könnyen rajznak tekintethetnek, miért is kikoptak a használatból.

Midőn az ember kifogy a rendes betűkből és hármas számat (százasokat) nem akar talán a hely szűke miatt használni, akkor vagy újra kezdjük az a b cét, de csillagot szúrunk a betűk mellé (a* b* c* d* stb.),

vagy megkettőztetjük a betűt (aa, bb, cc),

vagy mint Henlének legújabb bonctanában lelni, az illető szervnek első két betűjét használjuk (Tr —trachea, Hp == hepar), az ösz- szetett szavaknál pedig az illető két szónak első egy-egy betűjét, például: Ap = arteria pulmonalis, Nf=nervus frontalis.

V. Ha az a kérdés, hogy hová irassék a bélyegző jegy (akár betű akár szám), tudni illik a tárgyra-e? vagy melléje? akkor azt tanácsolnám, hogy nagy tárgyaknál rá a tárgyra, kisdedeknél pedig a tárgy mellé, az illető betűtől huzassék aztán egy finom pety- tyegetett vonal a bélyegzendő tárgyra, p. a csíkolt testekre, a lát- ideg telepére, valamely ütérágra stb.; de ne legyen az említett vezérvonal folytonos, mint Henlének említett, különben igen tanulságos bonctanában, hanem mint említém pettyegetett, mert a folytonos vonal könnyen valamely rajzbeli adatnak, teszem azt barázdának , vagy réteg-határnak vétethetnék.

VI. Az ábrák magyarázásánál, t. i. az adatok lajstromozásánál a papírral nem kell gazdálkodni. mint például Weber, ki atlasá-