Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

nak magyarázatában egymás mellé irta betűit vagy számait és neveit (mintha valamely hosszas körmondatot irt volna), hanem egy- rn á s alá, azaz: minden adat elöl belül kezdődjék, mint például Oesterlein vagy Froriepnél.

Valamint a dombormuvek (relief) a rajzról a szobrászatra: úgy képzik az átmenetet a boncábrákrol a viasz-készítményekre a réteges rajzok, minőket hajdan Turnheisser, Batisch és Remelin, ezen század elején pedig Tuson, és mások készítettek myopoliplas- tika név alatt.

A réteges rajzok bizonyos előnyökkel bírnak, és pedig hasznosabbak némi tekintetben a viasz-készítményeknél, mert ócsób- ba kerülnek, és kisebb tömeggel meg súlylyal bírván könnyebben kezelhetők, de ajánlatosabbak a puszta rajzoknál is, mert az elfedett rétegek egymásután föltakarhatók, s ez ókból

VII. Pártolandók lennének a réteges (poliplastikus) rajzok. ha természetes nagysággal birnak, ha színezettek, s ha az emberi test rétegeit ugyanazon táblán elül-hátul (mintegy ellenőrködőleg) tüntetik elő.

A rétegrajz egyébként csak az izmok, csontok, erek és az idegek előállítására szolgál, de a zsigerek utánzására nem alkalmas , mert ezeknél a stereometrikus viszonyok a geometrikusokat sokkal fölülmúlják,p. az agynál, szívnél, májnál, s ezért ezen zsigerek- nek réteges rajzban eszközölt előállítása inkább erőszakoskodó makacsságra, mint észszerű következetességre mutat.

—-$ 69 i—

6