Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

nel (!) a csontváz ellenoldala is le (ekkor aztán a szegycsonton a hátcsigolyák tővisnynjtványai, a csecstájakon a lapcsontok, a íanfv táján a keresztcsont fog látszani); ez megtörténvén le- pauzáltatik *) a csontváznak mellső aztán hátsó fölülete újra átlátszó papírra vagy vászonra, hogy az izmok, zsigerek, edények stb. rajzoltassanak a pontos kimérés szerint beléje, ezen rajzot pauzáljuk végtére ama közönséges papírra, mely a kő vagy rézmetszőnek fog mintául szolgálni.

VIII. Az edények (üt- és visszerek) ne rajzoltassanak lelohadt vagyis üres állapotban, valamint azokat a hullában szoktuk rendesen találni, de ne is a pukkanásig duzattan, valamint azokat a rajzokon (rézmetszeteken stb.) szoktuk látni. Ezen duzzatag ktilemmel azért látják el a rajzolók a boncábrákat, mert azokat mindig beföcskendezve kapják a. boncolóktol szemük elé, de ezen állapot eltér a természetestől, miután a vértöl sohasem duzzadnak föl oly fokra az üterek vagy visszerek, mint a képzelhetlen nagy erővel beföcskendezett belöve- lési anyag által. En úgy tapasztaltam, hogy a jól beföcskendezett visszeret egy negyedével, az üteretegy ötödével kell keskenyebbnek lerajzolni. mint a milyennek (beföcskendezve) látszik, hogy akkora legyen mint azon élőben, kiben sem átalános vérhiány, sem pedig vérbőség avagy pozsga nincsen.

IX. Hacsak kissé telik, színezve állíttassanak elő az ábrák, s ha az izmok és zsigerek színezésére költség nem telnék, akkor legalább az üterek. visszerek (s hol szükség* a nyirkedények) legyenek kifestve, mert a szín nélkül ezen képleteket a kezdő alig, a kissé gyakorlott pedig csak igen nehezen bírja felfogni; ha pedig úgy for- mulaztatnék a kérdés: mire költsünk inkább, afestetlen ábráknak szoros művészeti kiállítására-é? vagy légy en-c a művészi kiállítás (t. i. az árnyéknak szabatos sokféle fokozata, a visszfény, a legmagasabb világosság stb.) csak nagyjából Öregéből (u. n. breit haltend) képviselve, de a mellett a kép kifestve: akkor a kifestésre szavaznék, dacára annak, hogy a művészet iránt nagy vonzalommal viseltetem mert a szín ha nemis lényeges, de mégis igen jellegző egy kategória, miről többi között Blandinnak kifestett táblái győzhetik meg szépen a kétkedőt, igy szintén Nuhnéi sőt némileg Bockéi is, a haKi rajzolni tud , érti mi a pauzálás , ki pedig nem tud , azt úgy sem érdekli, és az én száraz magyarázatomat sem fogná úgy megérteni, mint amúgy, hogyha a pauzálást egy rajzolni tudótol mutattatja meg magának.