Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

$ 65 *

(charakterét) túlságos hűséggel lemásolni, mit Bidownak igen szellemdús Laresse-e tett, ki úgy lemásolt minden, feledékenységböl a készítményen maradt foszladékot vagy helytelen metszést s több efelét: mint a híres Horaee Vernet I. Napóleon csizmáján a port.

V. A boncábrák számos boncolatok eredményeiből u. n. m e d i u s calculus útján kiderített eszményi képek legyenek egy férfiú és egy női szervezet számára, s néha még egy újszülöttére is; bírjanak pedig ezen eszményi szervezetek közép mekkorasággal, ne legyenek tehát 6 lábnyiak mint Webernek óriásai, s ne 4V2 lábnyiak, mint Fro- riepnak üteres és ideges emberei, ne legyenek továbbá elhízott, vagy elszáradt egyének az ideálok, ily elszáradtak Nuhnak különben igen remek ábrái közt fordulnak elő; ezen pontból következik:

VI. Hogy ugyanazon munkának valamennyi ábrái ugyanazon egy szervületnek legyenek részletei, nem mint Weber, Oesterlein, Loder s mások többen tettek, kiknél a tüdő egy Herkules, a máj vagy a karok egy Ganimed, a belek vagy a nyakizmok egy Hekuba tulajdonai lehettek; a test képleteinek ily különféle kaptára vert kiileme soha sem fejthet tiszta fogalmat a tanulmányozó agyában. Az egyéb tekintetben igen kitűnő Luschka (Die Brustorgane des Menschen stb. című munkájában) három egymástól igen elütő mellkast rajzoltatott le, holott nem asokféle mellkas közti különbség az ő munkájának tárgya, hanem a rendes mellüregben foglalt rendes zsigerek- nek rendes fekvése.

Ha a férfiú és a nő, továbbá a fölserdült s a gyermek vagy talán az újszülött részei közt kell a különbséget leírni, akkor természetesen különféle szervezetek után készítendők az ábrák, de hogy a rajzoló minél pontosabban ellenőrködhessék munkája fölött, de azonkívül roppant sok időt is gazdálkodhassék meg, kövesse ama fortélyomat, melyet rétegizomrajzomnál 1843-ban, és a szívnek s mellék részeinek leírásánál követtem s mely fortély a következőből áll:

VII. Ások boncolásnak (20—30-nak) eredménye, vagyis az u. n. medius calculus vagy te r m i n u s, s zal- mapapirra vagv pedig a legújabb időben föltalált átlátszó vászonra rajzoltassák le, és pedig úgy, hogy először a csontváz és pedig' m e 1 ül r ö 1 vétessék le, (de bezzeg ne felejtsük, hogy építészeti-geometricus, nem pedig távlatilag perspektivisch) legyen a rajz; ugyanezen szalmapapirra (vagy átlátszó vászonra) rajzoltassák, de persze más szni-