Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

portok nézhessék meg kényelmesen a különben csupán csak 2—ö lépésről kivehető természetes mekkoraságu apró képleteket.

II. A bonc ábrák kiállításánál fő, és pedig lel kiismeretes gond a körrajzra fordíttassék, miért is Albinus példájára a pontos megmérések szigorúan követelen- dők, mert á körrajzra ugyancsak illik az ismert „forma dat esse rei“.

Mi a fél-, közép- és mély árnyéklatot s a visszfényt (Reflex) illeti, ezekre átalában csak öregéből (nagyábol) kell ügyelni, miután ezen részletességek az orvosok ismereteit nem gazdagítják, a munkát rettentőleg eldrágítják, s igy a vevőt a megszerzéstől elijesztik, legyenek tehát a boncábrák takarosak (schlicht), de ne cifrák, kivevén (mint már fönn pengetém) ha valamely bőkezű Mecénás a tudományt s a művészetet egyaránt kegyeli buzgó pártolásával.

Midőn igen ócsó áron kell valami ábrát előállítani: akkor az árnyék hiányozhatik, de az edények színezve legyenek.

III. Az előállítandó alakok (jobban mondva idomok) építészeti, nem pedig távlati modorban rajzoltassanak le, kivevén a fönn az I. pont alatt említett egy-két esetet, mert a műtéteknél, továbbá a kontatásnál s hallgatózásnál , s végre a bonetani gyakorlatoknál (p r a ep arái ásnál) nem vesszük a tárgyakat kurtatban, hanem egészen szemben.

Megjegyzendő, hogy a kurtatban (Skorz) nemcsak a mííavat- lanok, de még a művészek is gyakran csalódnak, még pedig mind a kurtatnak előállításában (utánzásában), mind meg a lemásolt kurtatnak megbirálásában, mert a nem geometricus idomú testek, minő főleg az emberi, a kurtát ügyében ezer meg ezer módosulásnak vannak alávetve.

IV. A bonetani ábráknak ügy kell a test részleteket.letükrözni, a mint azok természetes állapotban helyezvék, mit csak akkor lehet teljesíteni, ha a rajzoló jól érti a bonctant, mert sokszor a csupán gyöngén át- tiinő vagy akár át sem tűnő tárgyak (például tömött kötszövet) alatt rejlő képleteket kell még az előtt lerajzolnia, mielőtt az azt fedő réteget levette volna, mert ha a felső réteg lekészíttetik (lepre- paráltatik), akkor szétbomlanak a mélyebben fekvő képletek, mint egy csomó szivar, melynek egyesítő szalagjait vagy csáté Öveit metszük át, s ha egyszer a képletek szétsereglettek (desagre- gáltattak), akkor vége minden tájbonctani viszonynak, mely viszonyt néha már csak a bőrnek lefejtése is meg bírja zavarni.

Legveszedelmesebb a bonckészítménybe a hulla jellegét

04 £=■——