Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)
—63 W. Henke a. o. Professor in Marburg. Leipzig et Heidelberg 1864. és 1865. Eddig csak két füzet jelent meg ezen noha csaknem cynikusnak mondható külemii, de mind a mellett igen tanulságos rajzgyüjteményböl; tanulságos pedig főleg azért, mert a kis folióban megjelenő mii természetes mekkoraságban és hív körrajzokkal állítja elő a félig-meddig schematikus jellegű tárgyakat, a szöveg velős, és minthogy ára éppen nem tulcsigázott. könyv- tárába ajánlható mind azoknak, kik a műtősebészettel foglalkoznak s kik a drága Nulint mind eddig meg nem szerezhették. A munka száma: 214, ára pedig a 80 folio rajznak és 40 ív szövegnek 18 ft. Negyedik szakasz. 11a azon Ösvényeket össze! lasonlítjuk, melyet a bonctan alapítói és kimüvelői a boncábrák elkészítésével történek, és ha fontolóra vesszük azon igényeket, melyeket egyrészt a bel- és kül- gyógygyakorlat, másrészt az élettan tehet: akkor a tudománynak s a művészetnek mai állásánál fogva bizonyos szabályokat lehetne a boncábrák elkészítése ügyében indítványozni, melyek szerény nézetem szerint a következők volnának, melyeket is a tudós szakértők előtt ezennel bátorkodom szigorú megrostálás végett bemutatni. Miután az érintett szabályok hol minden, hol meg csak bizonyos esetekre vonatkoznak, szükséges azokat átalánosakra és különösekre fölosztani. A) A boncábrák készítésére vonatkozód talános s z a b á 1 y o k. I. A b o i i c t a n i tárgyak természetes n a g y s ág b a n rajzoltassanak le, mert a természetesnél kisebbek a) nem tükrözik híven a természetet, holott a műtőnek mindig a természetet kell képzelni tudni, de még a kon tató bel- orvosnak is; b) a természetnél kisebb ábrák apró, de mégis igen lényeges részleteket elő nem állíthatnak, vagy ha elő is állítanak, azok szemrontók lesznek, s csak nagyítóval (lencsével) leendenek kivehetőkké. Természetinél nagyobbat rajzolni lehet, sőt kell is>, de csak mikor igen finomak a lerajzolandó tárgyak, p. átül a szem alkatrészei, az apróbb idegek elágazásai, vagy midőn nagy szánni hallgatóságot akarunk rövid idő alatt az illető testrészletekkel megismertetni, azaz: midőn 50—100—200 embert nem lehet 8—10 egyénből álló csoportra felosztani, hogy ezen egyes cső-