Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)
kint előállított mintegy 30 éves hím-, és egy körülbelül 24 éves női szervezet alapul szolgálhatna minden szerzőnek örök időkre bármiféle bonctani egyetemes vagy részletes rajzok előállítására, főleg ha az alakok merőn álló helyeztetésben tüntetnének szigorú architektonikus szellemben elő. Ezen pedánsnak tűnő és a művészi felfogással homlok-egyenest ellent álló követelésem okát alább a távlat ( die Perspektive) tárgyalásánál em- lítendem meg. Ezen nézetemet Bécsben 1843-ban állítám föl, midőn ottan réteges izomrajzaimat készítém el és mutatám be az ottani orvosi egyletnek, de 1855-ben annak jöttem nyomára, hogy a világvégéig klassikusul megállandó Albinus Bernát 100 év előtt előzött meg eme eszmével; számos fáradságos mérések után con- struált ő is egy eféle eszményi szervezetet, csak az a kár, hogy az ő csont- és izomemberei %-del kisebbek a rendesnél, meg hogy a zsigerek, erek és idegek ábráival adós maradott. Albinusnak remek alakjai számtalan, hol jeles, hol meg alábbrendelt szerző által másoltattak kisebb-nagyobb mérvben le, még a híres Cavaliere Felice Fontana is Albinus után dolgozott, midőn ama hires bonctani viasz-készítményeket — és pedig természetes nagyságban — gyurmálta, melyek a bécsi Josepliinumnak páratlan díszei. A természetnél kisebb rajzok legfölebb azon haszonnal bir- nak, hogy ócsók, hogy könnyen hón alá rejthetek, és hogy kényelmesen lehet belőlük tanulni, de csakis pro schola, de pro vita, mig a világ világ lesz, csak természetes mekkoraságu rajzok után lehet tanulni! Természetnél nagyobbra a leiró bonctanban csak a fülnek és szemnek belső részeit célszerű előállítani, minthogy természeti nagyságban apró mivoltuknál fogva tisztán ki nem vehetők. 2-ik kategória, és pedig a legfontosb kategória a kör r aj z (nem die, hanem der Kontur) vagyis a leábrazolandó test határainak tüzetes vonalak általi előtüntetése. A körrajz utánzására a természetes árnyék, mely valamely függőleges világos lapra, p. falra esett, figyelmezteté az embert; az árnyék széleit a falra nyomott korommal, vagy szénnel követték , s készen volt az oldalt tekintve veszteg maradónak arcéle (profilja), mit szilvettnek is hínak, mert Etienne de Silhovette nevű franc nemes terjeszté el a múlt század közepe felé ezen egyszerű árnyékképek készítését a műveltebb körökbe , ügyes rajzolók fekete papirra rajzolták s vágták ki, még ügyesebbek minden rajz nélkül, szabadon vágták ki az arcéle44 f-
