Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

Mind ezen tévedésnek oka abban rejlett, hogy mondott pajtásim az együttérzideget s a rekeszideget természetben nem látták, s igy a puszta könyvnek hibásan felfogott szavai után indultak a tévútnak, mi meg nem történendett, ha rajz után tanulmányozták volna az idegtant. (Hogy természet után legjobb tanulni, azt kiki tudja, de most a rajzról van szó!)

2) Hogy a bonctani szövegeknek a rajz a legjobb tolmácsa, mutatják a testnek azon tájai, melyeken rétegenkint s össze-visz- sza kúszva fekszenek a lényeges képletek egymás fölött, menynyit kell például a nyaknak also és oldalsó táján, igy szintén a lágyéktájon, főképp pedig a függér, tüdütér, a hörgők, s a tüdő- visszerek fekvési viszonyainál az Írott szöveget össze-vissza olvasni, smily gyorsan deríti ezen bonyolódott torzomborz részleteket a legtisztább fénybe a jól kiállított rajz! de persze fődolog, hogy értsük a rajzot.

3) A boncolgatást magát is igen megkönnyítik a rajzok, mert a boncoló szeme előtt áll annak mintája, a mit kikészíteni szándékozik, már pedig minta után sokkal kevesbbé fárasztó dolgozni , mint a holt betű hosszadalmas körmondatai után.

4) Mit a rajzon egy tekintettel átnézek, s mit néhány perc alatt a rajz megnézésével átismételek, arra az olvasás több óranegyedet igényel.

Eféle érvek akaratlan is arra vezetik a gondolkodót, hogy agitáljon azon eszme mellett, mely szerint a rajzolással kell azokat megismertetni, kik a természettudományi, de főleg az orvosi pályára készülnek, kik egész életükben tulnyomólag konkrét tárgyakkal (térmével, színnel, állammal és idommal) foglalkoznak, ezen egyéneket mondom a rajzolással kellene közelebbről megismerkedtetni, kik ha nem is képeztetnének ki gyakorló rajzolókká (mint a reál-tanodák tanítványai), de legalább értenék ex offo és ex asse a rajzot, és tanulnák meg a rajzot analizálni, miben megokulván képesek leendenek a természeti tüneményeket is lát-tani tekintetben analizálni, s kik hivatással bírnak, azok construálni is megtanulhatnának, vagyis a látottat utána rajzolni, jól lemásolni, s igy megörökíteni. Szép számú példával jár elénk e tekintetben a külföld; az első példa Montpellierben tűnt föl először 1822. Lásd: Essai sur l’iconographie medical par T. Lordat. Montpellier 1833, de van elég ide vonatkozó jeles példa a német egyetemeken is.

Két évtized járt már le, mióta tanítványaimat esztendőnkint figyelmeztetem arra, hogy a tudomány, különösen a bonctan méltányos áldozatokat követel mind azoktól, kik a rajzolási te