Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)
hetségnek malasztjaival megáldvák, példázgatásaimat többen elértették , kik közül Heizmann, Kurtz és Strosz ttr., és Kretsmer meg Tánhoffer*) orvosjelölt urakat említem meg, mind ezeknek munkálataik kisebb nagyobb mérvben ékesítik tanszékeink egyik vagy másikának gyűjtemény tárát. Ezen említett egyéniségek közül Heizmann tr. ur már a külföldön is elismeréssel említtetik, miután néhány év éta Bécsben Elíinger tr. üzletét átvevén, és kellőleg tökélyesbítvén, egy igen dicséretesen elrendezett specialitást, t. i. orvosi és természet- tudományi r aj z m ű h e 1 y t alapított meg; ilyesféle intézet valamely ügyes és erélyes orvos-tudor vezetése alatt ránk is elférne, mit a) az egyetem, b) az akadémia, c) a természettudományi társulat, d) a magyar orvosok és természetvizsgálék vándorgyűléseinek évkönyve szerkesztősége, végre e) a gazdasági egyesület csekély áldozattal alapíthatna meg, minek szellemi és anyagi haszna is volna; a szellemi haszon abban állana, hogy a külföld nem bélyegezne annyit terra incognitának, ha honi művészeink müveivel megismerkednék, az anyagi haszon pedig abban rejlenék, hogy szebbek és écsébbak lennének az illető i 1 lustra t i <5 k, szebbek azért, mert tudományosan művelt egyén csak mélyebben behatna a kérdéses cikk szerzőjének szellemébe, s nemcsak amúgy gépileg készítené el az ábrát, de meg ócsóbban is dolgoznék, mert kiinspiratioval müvészkedik, nem követel annyit, mint az, ki csak kézműves módjára dolgozván csupán a bérnek kisebb vagy nagyobb foka által ösztönöztetik, — végre a lelkiismeretes pontosság (majdnem mondanám pendanteria) is csak nyom valamit a latban, mi az eféle tudós művésznek, vagy *) Tánhoffer Lajosnak helyes rajzai (és festményei) ötféle orvosi és természetrajzi tanteremben illustrálják az illető tanárok magyarázatait, és buzdítják a lelkes fiatalságot a méltó utánzásra. Tánhoffer L. rajziskolát is nyitott potom árért feleinek számára, de a törekvők száma roppant morzsa, minek oka némileg tanítási s tanulási viszonyainkban rejlik ; mióta t. i. az évi próbatétek a tandíj által redimáltatnak, azóta a szegény sorsú fiatal alig képes a jövedelméhez képest óriásnyi tanpénzt letenni, s igy rajzolási díjul egy arva forintocskat sem képes havonkint félretenni, — a földbirtokosok, vagy az u. n. háziuraknak fiai pedig a természetrajzi szegletes, ágasbogas, csücskös idomoknál jobban kedvelik a szabályost s az egyszerűt, s tudván , hogy a golyo a legszabalyo- sabb idom, s a többség kijelentése szerint a b i 11 a r d-g o 1 y ó : inkább a ka« véházakban, mint a képcsarnokokban költik el pénzükét, vagyis inkább apjuknak verejtékkel gyűjtött pénzét; mi is csak elgurigázgattunk néha napján eg-y-két órát hetenkint, de nem naponkint, s pláne délutáni 2 órától a színi előadás kezdetéig vagy végéig; higyétek el kedves öcséim, csak munka után igazán édes a nyugalom vagy a magában artatlan teke-mulatság!
