Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
16. — Többet nem lehet adni a lakadalmi solennitáshoz, hanem röviden leírom a gyalui pompás lakadalmat, melyhez hasonló nem volt a mi időnkben, mikor in anno 1702 néhai Gubernátor Bánfi György kiházasítá egyik leányát gróf Székely Ádámnak, ahol én is jelen voltam s a asztali vendégek közt ültem. (Ezután következik az Apor szövege). 17. — Ha akármely idegen férfi vagy asszony czifra köntösben ment volna temetésre, megcsúfolták volna érette. Mikor Mikes Kelement eltemették Csíkban a somlyai barátok templomában, Teleki Mihály violaszín posztó dolmányban, mentében volt, azokon tiszta selyem sinór, gomb, az öve is selyemmel gombozva, a csizmáján vas sarkantyú, noha egyéb időben aranyas sarkantyút viselt. Ott voltam én is a temetésen, kimondhatatlan téli időben; olyan pompás temetést Erdélyben senki többet a mi időnkben nem látott; esztendő múlva temették el. Akkor is ott voltam mikor somlyai házánál megholt; csak fejér csipkés bulya vászon ingben, lábravalóban nyújtották ki, mivel átok alatt úgy hagyta volt, úgy is tették koporsóban, de azon éjszaka hogy megholt s kinyújtóztatták, szörnyű hideg idő lévén, akkor is a ház ablakát mind levették, s egészen megfagyott a teste, úgy tették azután a koporsóban. Mikor eltemették, akkor sötét színű meggyszín bársonyt ezüst szeggel megverve vontak koporsójára, s nagy pompával úgy temették el. A fia is, Mikes Mihály, maga meghagyta, egy ingben lábravalóban nyujtóztassák el, a koporsóját is kívül vastag gyolcscsal vonják be, úgy is vonták; azt is meghagyta, semmi pompa, sem öltöztetett lovak, se zászló ne legyen; nem is volt. Külömben nagy frequentia volt a temetésin, s nagy tractatió; éppen csak a nagy ezüst táblát tartották a fejinéi, egyéb ceremonia nem volt, melyet is az atyja, Mikes Kelemen, temetésire csináltattak volt holta után. Ott voltam ennek is a temetésin, oda tették bé hol apja anyja feküdt, közbül a két koporsó köziben, mely különös kis temetőboltot ugyan Mikes Kelemen csináltatott volt a templomnak ajtaja felől való résziben, s abban felyűl szép készülettel való oltárt is. 18. — A temetési alkalmatosságról most juta eszemben egy jeles observatio. Mikes Kelemennek szent-léleki házánál meghal szép eladó leánya, annál több sem volt, annak rendi szerint eltemetik. Leülvén a vendégek a torban asztalhoz, Mikes Kelemen a keserves atyafiaknak készített asztaltól felkél, ki megyen az hol az idegen emberek ültének s oda leül közikben, egy fazék bort békér s azt mondja: Jó uraim! ha Istennek úgy tetszett volna, az én megholt leányom életben maradván férjhez adtam volna, tudjátok a rendit, akkor vígan laktunk volna; én pedig most az én leányomot az én Idvezítő Krisztusomnak adtam férjhez, azért valaki engem szeret, ma vígan legyen a házamnál. Elköszöni a fazék bort, muzsikásokat hívat, a frajokat kihozatta, a faluból is leányokat hoznak fel, megrészegedvén, egész éjszaka mind tánczoltanak. A felesége sírt, haragudt, reménykedett, keménykedett, átkozódott, kiáltozott, mit cselekesznek a háznál: Mikes Kelemen lakatot vetett a felesége házának ajtajára, hogy ki ne jöhessen, ittanak, tánczoltanak, úgy oszlottak osztán el. 19. — Az is dicséretre méltó volt a régi nagy emberekben, akármely alávaló szegény zekés embert vagy asszonyt, de habár egynéhány ízig távul való atyafia volt, privatim, publice nem szégyenlették öcsémnek, bátyámnak, nénémnek, húgomnak híni, pénzzel, marhával, köntössel ajándékozni. A szegény atyámnak volt Csíkban Rákoson egy Tenkeli Balázs nevű jobbágyának özvegyül maradott igen öreg jobbágyasszonya, kinek is az eleje Mikes familiából lévén, jobbágy legénytől megterhesedett volt, successive mind jobbágy kezeken forogtak azóta; a szegény Mikes Kelemen valahányszor csíki házához jött, azt a jobbágyasszonyt magához hívatta, megkérdezte : mint élsz, néne; enni adatott, csizmát, patyolatot, pénzt ajándékozott néki, úgy gabonát minden esztendőben, s recommendálta az atyámnak; az atyám Mikes [Kelemen]
