Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
Kelemen tekintetiért azt a jobbágy özvegy asszonyt jobbágyi szerben nem szolgáltatta. 0 mostani felfordult világ! egy nyomorult fő emberecske nemhogy más ember jobbágyasszonyát, de magát is jó nemesembert vagy annak gyermekeit szégyenlené atyafiának mondani, nemhogy valamivel succurálni olyan megszűkűlt még közelről levő atyafiának is. Ismertem Csíkban Rákoson egy Székely István nevű hosszú száraz embert; Petki János, úri ember, csíki főkirálybíró lévén, mindenkor azt a szegény embert publice bátyjának hitta, köntössel, pénzzel, gabonával intérteneálta. Az az ember penig ilyen atyafia volt: az öreg Petki Farkasnak szép eladó leánya lévén, egy magyarországi urfi bejön nézésére, el is mátkásítja, lakodalmi terminust is tesznek; azalatt Petki Farkas Csíkban csicsai házánál lévén, ott az udvarház mellett nagy szénacsináló tano- rok vagyon, Petki Farkas juhainak ifjú legény pakulárja lévén, estve mikor a juhokat haza hajtotta, elől jött a juhok előtt furulyaszóval, s abban a tanorokban rekesztette a juhokat, ott is mind furulyáit; a kisasszony a ház ablakáról sokszor nézvén s hallgatván az oláh ifjú legény furulyását, igen megszereti a pakulárt; abban Petki Farkas semmit sem tudott, akkor özvegyember is volt. Mikor másnap a lakadalomnak meg kellett volna lenni, sirató estvére oda érkezvén Petki Farkas házához a vendégek, a leányt felöltöztetik, azalatt a leány kimegyen, a pakulár legénynyel a Nagy-erdőn által mennek. Le akarnak ülni a vendégek, keresik a kisasszonyt mindenütt, sohunt sem találják, sem háznál, sem faluban, arról penig senki sem tudott volna gondolkodni, hogy a pakulár legénynyel szökött volna el. Más nap a nász népe elérkezik, nincs mit tenni, leültetik asztalhoz, jól tartják, mennyasszony nélkül visszamennek. Sok esztendeig nem tudhatta meg a szegény Petki Farkas, hova lett a leánya, azt gondolták, talán valahol vízbe ölte magát. Egyszer Petki Farkas ország gyűlésére men- vén, a Nagy-erdőn látja, jő vele szemben egy oláh feleségestől, a feleségének hosszú zeke a szoknyája, mezítláb megyen az oláh után; senki a Petki Farkas szolgái közül meg nem esmerte őket, hanem maga a mint hintóbán ült, rá esmer leányára, nem szól semmit neki, hanem zsebiből két forintot kivészen, egyik inasának mondja: eredj, ezt a pénzt add oda annak az oláhnénak, s mondd meg, vegyen csizmát véle. Attól az oláhtól fia maradott a leánynak; felnevekedvén, az öreg Petki István, Petki Farkas fia, maga udvarában felveszi, manumittálja, armálist impetrál neki az akkori fejedelemtől, megházasítja, Székely János nevet adnak rája, Csíkban Rákoson két jobbágyházhelye lévén Petki Istvánnak, cum appertinentiis Székely Jánosnak ajándékozza, házat, csűrt, egyéb épületeket csináltatott rája, ökröket, teheneket, gabonát ad neki, úgy telepedik meg. Annak a fia volt Székely István, kit én gyermekkoromban igen jól esmertem mikor Csíkban laktunk a szegény atyám ott lévő házánál. Ezt a dolgot sokszor hallottam, mikor a szegény uram historice beszélte. N A szegény uram is a régi igaz vérű magyarok közül való lóvén, nem szégyenlette nem csak engemet, hanem nálamnál sokkal alább való rendűeket atyafiainak híni, megbecsűlleni, amivel kívántatott, segíteni, promoveálni, mások impetitiója ellen protegálni; azért is marad fen mind örökké dicséretes emlékezete, jó híre neve Erdélyben; az én Istenem is nyugassza meg mind testiben a föld gyomrában, mind lelkiben az örök dicsősségben, s adjon részt neki az igazaknak feltámadásában. Vajha most élne, volna nekem is földi gyámolom, sokféle nyomorúságaim, kárvallásaim között segítőm. Hogy ez a folius üressen ne maradjon, leírom pro recreatione, a mint szegény uramtól hallottam, mely dolog is a régi sincerus nyájas emberek cselekedetét illustrálja. Az ifjú Petki Farkas ifjú legénységiben szekérben lovakat fogatott, egynéhány csicsai asszonyokat, leányokat egybengyűjtött, felültette a szekérben őket, maga lész a kocsis, hogy Szeredában vigye a sokadalomra őket; azt pedig nem bujaságból [cselekedte,]