Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
felit az udvarhelyi pátereknek küldötte. — A református papokot, professorokot, kivált Kapusi Sámuelt a fejérvári professort, borral, posztóval, búzával esztendőnként ajándékozta. — Tövisen két régi puszta templomot meglátván egyszer oda mentünkben, mondja az asszonynak: Kár ilyen szép épületnek így pusztán állani, megépíttetem: egyiket számotokra, a másikat a catholicusok számára. Meg is építtette nagy költségével. Egyszer Kolosvártt husvét napján mikor ebéden voltunk, eljövének elsőben a kolosvári református deákok, egy húsvéti éneket egészen elmondának; nyomban jövé- nek a catholicus deákok, azok három verset éneklének el; mondja a szegény ur Gazda Mihálynak: Adj tizenkét forintot a feleségem deákjainak, mert az egész éneket elmondották, a pápista deákoknak adj három forintot mert csak három verset énekeltek. Sőt a mi hallatlan példa Erdélyben, Zilahi András nevű kolosvári deák járt Kolos- váratt az úr házához könyörögtetni az asszony részire, s mikor academiára felment, száz aranyat in specie ada az úr neki, ő is az prima thesesit, a mint szokták, nyomtatásban az úrnak dedicálja s úgy küldi le Belgiumból az úrnak, mely most is nálom megvagyon; s hogy academiából lejöve, oda jőve Keczére az úr házához, s majd fél esztendeig ott lakott, míg vacantiája adaték papi hivatalra. Minden elé való belső szolgái mind reformátusok voltának, soha semmi legkisebb idegenséget sem mutatott hozzájok, szerette, megbecsüllötte, fizetéseket igazán kiadta, tisztségekre pro- moveálta, soha religiójokkal nem mocskolódott, nem csufolódott, soha a legkisebbeket is nem erőltette hogy misére menjenek, egy szóval, semmi különbséget, respectust nem tartott közöttök akár melyik religion volt, hanem azt considerálta, kinek vagyon capacitása a szolgálatra. — Bécsből Páter Hevenesi leírt nagy fervorral, s mások is infestálták, miért tart reformatus belső szolgákot, kivált hogy én secretárius voltam, sokszor imponálták, hogy ne bízza rám a maga titkos expeditióit; csak nevette szegény s kezembe adta a levelet: Nézze meg kegyelmed, öcsém uram, mit szenvedek ón kegyelmetek miatt; de nékem bizony abból sem pater, sem cardinalis nem parancsol. — Most penig úgy megváltozott, amint egyebekben, úgy ebben is a világ, éppen nem nézhetik jó szemmel még a közel lévő atyafiak is a református atyafiát, nem lakhatik épen reformáta asszonynyal, ha csak pápistává nem lészen; akármely capax, értelmes ember legyen is, sufficit hogy református, nem méltó promotióra, mintha nem egy Isten Atyát, Fiút, szent Lelket hinnénk, nem egy Idvezitő Jesus Krisztus halálában, érdemiben keresnők, kérnők bűnünk bocsánatját, s nem onnan várnók lelkünk üdvességét, s nem gondoljuk meg azt, hogy mind catholikusoknak, mind reformátusoknak az ítélet napján egy igaz Ítélő bíró előtt kell megjelennünk. Cardinalis Kolonics azt írta vala egyszer a szegény úrnak, tartom a levelit: Debemus vivere cum illis (scilicet Reformatis) . . . ersa et civili pace, nec invitos cogere ad agnitionem veritatis, sed placide illos... si nolunt, nil aliud faciendum, sed dicamus illis: Perditio tua ex te, Israel. 15. — Nyájas, magokat nem nagyító emberek voltak azelőtt. Az szüle- atyám, öreg Apor Lázár, nagy fő ember lévén, mégis a fia Apor András, Lázár, István, Ferencz, Mihály, János ott Torján elmentek a faluba, a falusi közönséges leányokot husvét másod napján elvitték a vízre, megferesztették, Apró-szentek napján rendre járták a falusi emberek házait, s úgy vesszőzték a leányokat, amint szegény uram sokszor publice az asztalnál is beszéltette. Most szégyenlené egy két-házi jobbágy nemesember fia azt cselekedni, mert most mind ur s úrfi, holott némelyeknek harmadnap alatt ha vagy egyszer főznek az asztalára. Én láttam a szememmel, az öreg Haller János varrás, csipke nélkül való keszkeneit keresztül tette az öviben, s úgy állott mindenkor; de most a nadrágjokban tartják ezekaposzomántos ifjak keszkenőjöket; részszerint igen jó nátha ellen az olyan patikaszerszámmal conficiált ruha az orrok szájok megtörlésére. [16. -]
