Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
militia, mikor látja mely czifra a közasszony, leány, nem hiheti el hogy a portiózó ember olyan elnyomorodott szegénységgel legyen. A fóemberek, nemesek is az ilyen feleségekre, leányokra való semmirekellő s majd semmi ideig nem tartó, mégis drága pénziben álló portékákra való költés miatt enerválódnak naponként. Egész Európában nincsen olyan alávaló provincia, a melyben lex sumtuaria et lex vestiaria in continuo usu nem volna. Nézzék csak meg az erdélyi szászokot; Brassóban a bíróné olyan köntösben jár, mint a legalábbvaló kufárné; nem paszamantozzák ők sem magokot, sem feleségeket, sem fiakot, sem leányokot, azért is vagyon annyi pénzek; de az erdélyi magyarok még gondolkodni sem akarnak arról, rövid idő alatt micsoda szomorú consequentia lészen az ilyen czifra öltözetekre való költésnek; ha egy privatus, közönségesjóra termett ember afféléket emleget, arra indignálódnak; mint engemet is azért a publicum bonumot egyenesen concernáló projectumomért el akarnak vala veszteni a sok privatisták, ha a felséges Udvar decretaliter ne inhibeálja őket. 10. — Nyári keztyűt sem házas ember, sem ifjú legény, sem úr, úrfi, sem szegény legény sohasem viselt; ha valakinél láttak volna, bolondnak mondották volna. Szegény urammal Szebenbe akarván menni, nyárban a hassági mezőn szállottunk meg ebédelni, Boér Sámuel oda jőve lóháton élőnkben; meglátván az úr, keztyű vagyon kéziben, olyan sarcastice bánék véle, amaz szégyenletében el fakada sírva, látván hogy az egész udvari nép mind kaczagja. Több pirongató szavai közt azt mondá neki az úr: Jól teszed, öcsém, keztyűt viselsz nyárban, mert olyan a kezed mint a czigány pur- dénak, most meleg vagyon, annál inkább megfeketednék ha keztyűt nem vonnál reája. 11. — Most épen csúfot csinálnak magokból, olyan kurták a dolmányok, egykét újjal alig látszik ki övék alól, hátuljok egészen kilátszik, s még elől nadrág- jókban dugják a keszkenőjeket, hogy a virga virilis nagyobb quantitásúnak tessék, akkor veszik ki, mikor az orrát kifújja vagy a száját megtörli a fűszerszám os ruhával. Bizony nem hiszem, a régi tisztes emberek egy tálból ettek vagy egy pohárból ittanak volna az ilyen kurtelli fráterekkel. 12. — A dolmányon nem voltak, mint most, egymás rendiben varrott sok gombok, hogy alig tudja egy tyukmonysültig újjain, mellyén bégombolni; hanem három rendiben egymástól spatiummal megkülömböztetett módon voltak a gombok, azok is ad summum egy dolmányon nem voltak többen tizenkettőnél. 13. — Nem igen csinos, kivált a mostani czifra gyomrú, czifra köntösű világ előtt, mindazáltal a régi magyarok egymáshoz való szereteteknek s nyájas- óságoknak bizonyítására leírom, amint az üdvezült atyámtól hallottam. Itt Miklósvárszéitben, kétség kivűl más helyeken is, barátságosan éltek eleink egymással, rendre étették magokot: Ma hozzád megyünk ebédre, holnap a másikhoz, azután hozzám jöjjetek. Az nagyatyámon, Cserei Miklóson, lévén a vendégség szere, eljöttek Kálnoki Farkas, Donáth László, István, az öreg Baló László s többen, a többi között bölöni öreg Jakó András, ki is noha a többire nézve alávaló ember volt, de tréfás s egyszersmind értékes ember lévén, admittálták a conversatióban. Ettek, ittak, jóllaktak, azután lefeküdtek ; nem kellett akkor donyha, derekalj, persiai paplany, gyolcs lepedő a vendégek számára; a ház földire, az hol mulattak, egy kevés szalmát behoztak, egy pokróczot vagy köpenyeget leterítettek, az ittas vendégek egymás székiben lefeküdtek. Jakó András éjszaka salvo honore az gatyáját tele töltötte; eszekben vévén a többi, felkőitek, s látták, rútúl van a hátúlja, ex loco egy káposztafőt ketté vágván, az utóljára tették. Amaz reggel felébredvén, esziben vévén mint vagyon dolga, lovat nyergei, azt a két darab káposztát tarisznyájában teszi s haza megyen Bölönben. Mivel penig azon nap Jakó Andráson volt a series, hogy a conversatióban való személyek ebédre hozzá fmenjenek,]
