Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
menjenek, aminthogy el is mentek, megmondja a feleségének, mint járt ő Nagy-Ajtán az nagyapám házánál, s meghagyá feleségének, azon förtelmes káposztát meg ne mossa, hanem úgy amint van, megaprítván s több káposztát is hozzá tévén, ahoz bővön húst és szalonnát, külön fazékban főzzön meg, azon kívül főzzön tisztán vagy két tál ételt. A felesége aszerint cselekszik. A nagyatyámék elmennek Jakó Andráshoz; asztalt terítvén, elsőben azt a szerszámos káposztát asztalra viszik, leülnek a vendégek, híjják a gazdát, üljön le, excusálja magát, egy kevéssé le nem ülhet, mert szegény legény, sem szakácsa, sem szolgája nincsen, neki kell több étkekről is provideálni, egyenek a vendégek, ő is leül azután. Amazok jóllaknak a káposztával, több étket is hoznak az asztalra, a gazda is leül, követi a vendégeket, úgy nem főzethetett amint a vendégek statusa érdemelné; amazok mondják, ha egyéb nem volna is, elég volt az az jól főzött káposzta. Kérdi, mint tetszett a káposzta; mondják, igen jól, régen jobb ízű káposztát nem ettenek. Jakó András mond nekik: tudjátok, jó uraim, micsoda káposzta az ? azok felelnek: nem tudjuk; mond a gazda: a bizony az a káposzta, melyet az én s... emre tettek volt Ajtán, úgy főzték meg amint oda rakták. Amazok szidják ugyan tréfából, de kaczagásra fordítván, egész nap estig mind ott ittanak. Cselekednék ma ilyen dolgot valaki, diribra darabra vagdalnák. Azt tudom és láttam, mikor a szegény atyámhoz általjött Bölönből Kál- noki Farkas, Ürmösről Maurer Mihály, itt ittanak, estve zekében, harisnyában öltöztenek, csuklyát a nyakokban, botot a kezekben, szánban tizenkét ökröt befogtanak, bele ültek a czigány hegedűsökkel együtt, a szán közepin egy öreg cseber bor volt edényekkel együtt, megindultak, itt Nagy-Ajtán muzsikaszóval, kiáltozással s ivással egybenjárták a falut, által mentek Ürmösre, ott is úgy kalandoztak a falun s szerte-szélyel viradtig, onnan Bölönbe, ott similiter cselekedtenek. Cselekedné csak most valaki, nem olyan fő emberek, csak valami alávaló egy-házi nemesek, minnyárt excommunicálnák az emberséges emberek consortiumából. Kényesek a mostani emberek s fösvények, mégis többire koldusok a szegények. 14. — Religionis respectus sem volt abban az időben. Tudom s értem Apafi Mihály fejedelemségében, Haller Pál, Haller János, Mikola Sigmond, Mikes Kelemen, mind négyen catholicus urak, egyszersmind voltak tanács urak, a Fejedelem secretariusa, az öreg Lugosi Ferencz volt, catholicus; Fejedelem, Fejedelemasszony belső szolgái elegyesek voltak az catholica s reformata religiókból valókkal. Gyerőfi György catholicus lévén, felesége unitaria volt, Gyulafi Lászlónak, szintén úgy Thorocz- kai Jánosnak felesége reformata asszony, Bethlen Gergely református urnák catholica, felesége együtt is temették el; elsőben predicált a református pap, minnyárt a ‘nyomában P. Vizkeleti. Legkisebb gyűlölség sem volt propter religionem közöttük. De mit számlálom azokot; sohasem volt Erdélyben, talán nem is lesz olyan oszlopa s patronusa a catholica religiónak mint gróf Apor István; a felesége reformata volt, Keczén az egyik házban az pater mondott misét, másik házban a református pap predicállott; mindenkor megmarasztották a papot, s asztalnál feljebb ültették a papot a páternél, azt mondván nekie: Pater, kegyelmed gazda az én házamnál, a feleségem papja vendég. — Asztalnál maga szolgáltatott alkalmatosságot a két papnak, hogy de materia religiosa discurráljanak, s ha látta hogy a pater nem felel rendiben, neki biztatta: jobban, Pater, ne hadd magadot, szégyenleném ha a feleségem papja kigyőzne. — Pénteken, szombaton s egyéb böjtnapokon szintén úgy főztek húsból mint halból; akkor egymás rendiben külön ültek a catholicusok, külön a reformátusok. — Asztali szolgák, sokszor mondotta, vegyetek holmit most vallástoknak. Bögözi oeconomiából a mit akart esztendőnkint adni a papok számára, felit az ott való református papnak, [felit]
