Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
is. Inasa lévén Teleki Mihálynak, Gernyeszegen hajnalban leveleket hozának egy csomóban; emlékezete sem volt akkor a copertának, hanem spárgával vagy czérnával kötözték egybe a csomó leveleket. Vélem gyertyát gyujtata, maga még az ágyban feküdt, a gyertyát oda vivém, szegény Korda Sigmond is oda való udvari szolga lévén, s ott állván, mondja neki az úr: hoccza a késedet, Korda, hogy vágjam le a levél kötőjét. Nem lévén kés Kordánál, szokása szerént kapott mindenfelé, kést keresvén, esziben veszi az úr, nincs kés az öviben, kérdi: Hol a késed; mondja: az inasomnál vagyon. Uram, a szegény Teleki Mihály, úgy bánék vele, bizony fel nem vettem volna száz aranyért. Ne hordozz ezután is, öcsém, kést magaddal, mert komám asszonynak egyetlen egy fia vagy, s nagy kárt vallana az ország, ha a késedben esnél s meghalnál; tarts három inast, külön egyik a kést hordozza, a másik megtisztítsa, az harmadik az asztalhoz béadja; én öreg ember vagyok, mégis az övemben áll a késem hüvelyestől. A végiben farkában egyben is szidá. Az nem volt elég; más nap sok urak lévén ebéden nála, Korda is, mint asztali szolga, ott ülvén, megparancsolta, kést ne adjanak Kordának; valamig utoljára a sültet elhozták, addig egy falatot sem ehetett, nagy orczapirulással ott ült szegény, s az uraknak úgy beszélte meg Teleki Mihály, hogy Korda szégyenli kést hordozni magával. Nagyobb poenitentia volt egy ecclesia-követésnél. 3. — Kristály pohárnak még híre sem volt abban az régi időben. A Fejedelem házában láttam gyermekkoromban talán tizenkettőt, azt mondották, akkor hozták Lengyelországból. Legelsőben in anno 1686 hoztanak Erdélyben Németországból kristályokat; én akkor Teleki Mihály inasa voltam. (Következik az Apor szövegében is előadott adoma) . . . Most már egy nyomorult alávaló nemesember is nem ihatik egyéb edényből hanem kristály pohárbul, noha Reiner Márton, az akkori kolosvári hadnagy, azt mondja vala a szegény Apor István asztalánál: Az jó bor ón kalánból is jó, nem csak aranyas pohárból. i. — Kivált a nagy embereknek a régi időben mikor mulattanak, igen kedves muzsikájok volt a török síp, s egyszersmind dobszónál innyok. Igen szép magyar nóták voltak akkor, melyeket a síppal fúttanak; ugyan indította az embereket mind a tánczra, mind az italra, mind a vígságra. Most már híre sincsen efféléknek, s talán alig vagyon két ember velem együtt Erdélyben, a ki azokat a szép virilis nótákat el tudná fútatni. 5. — Mikor az ifjú Apafi Mihály herczeg lakadalma volt Balásfalván Bethlen Gergely leányával, ott voltunk a szegény urammal együtt, de ott közel sem volt olyan pompa mint Gyaluban. (Ezután következik az Apor szövege, majd ez:) Mikor a kézfogás volt Bodonban, ott voltunk a szegény urammal, mivel Kendefi János lakodalma ott volt, ugyan Bethlen Gergely leányával, s az ur volt násznagya. Keczéről úgy indúltunk meg Bodonban. Az ott való akkori lakodalom csak egy vacsorábul állott, az ifjú Fejedelem is ott volt; a szegény uram semmit sem tudott abban, hogy az nap lészen a kézfogása a Fejedelemnek. Reggel bément hogy elbúcsúzzék a Fejedelemtől s az uraktól, mondja Bethlen Elek: Ne menjen el kegyelmed, mert itt ma egyéb dolog is lészen, mivel a Fejedelem akarja eljegyezni a Bethlen Gergely uram leányát; maradjon meg kegyelmed. A szegény uram csak lassan magában mondotta: Eb akara- tábul lészen; de ugyancsak meghallotta Bethlen Elek, megmondotta Bethlen Gergelynek, sokáig haragudtak is szegény urra. Ott maradtunk, s a kézfogás meglőn. Asztalnál kiveszi a szegény uram zsebéből az óráját, hogy megnézze; igen szép óra volt, Eszterházy Ferenczné küldötte volt ajándékban, a maga képe az asszonynak az óra födelinek belső részire lévén lerajzolva; azért küldötte volt penig az asszony, Erdélyiből]
