Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Függelék
sóban, Segesvárra, Enyedre, Meggyesre, Kőhalomban, Görgényben, Szász-Sebesben, Szebenben, Beszterczére, Kolosvárra, Szent-Pálra s több helyekre; ott voltam Keczén, mikor húsz szekeren hat-hat ökörrel egészen megrakva, sok szép portékot vittenek szent-páli kastélyban, Keczén pedig a számtalan ón, réz, vas eszközöket veremben raktanak. Kölosvártt volt legnagyobb mértékben portékája, csak Gálfi Pálnál kész pénze 18 ezer forintja, azon kívül sok ezüst marhája. De hijában okoskodik az ember az isteni tanács ellen, mert Szebenben ugyan s Brassóban az mi deposituma volt, azok megmaradtak, mivel azt a két helyen a kuruczok nem occupálhatták; de azon kívül valahol Erdélyben depositumai voltának, azok mind oda lettek. Pekri Lőrincz, Toroczkai János, Badottanóczki magyarországi emberrel együtt hittel kikeresték, az mit akartak, Rákóczi Ferencznek kiküldötték, a többit magok számokra eltették, úgy hogy computatis computandis minden külső, belső, arany, ezüst, ón, réz, vas, köntös és egyéb portékáit, marháit, ha csak könnyen aestimálnók is, az egy milliót felyűlha- ladná. Ha azok az elpraedált bonumok az haeresek kezeire deveniálhattak volna, bár senkivel Erdélyben afféle bonumok iránt nem cseréltek volna. Nekem is adott volt szegény Fejérvártt mikor eljöttem, azolta soha nem is láttam életben, (sub rosa) ezer aranyat ad conservandum, semmi írás nem volt róla, nem tudta senki csak maga s a szegény asszony; sok infestatióm is volt miatta szegény Petri Lőrincztől, nyomorult beteg voltam, mégis meg akart fogatni, hogy ki nem mondottam miféle egyetmás vagyon nálam. Látván, hogy absque periculo capitis nem conserválhatom, alattomban az akkori mikházi t. gárdgyán kezébe adám, s attól magamnak reversumot vevék, hogy kézhez vette, noha nehezen akarta elvenni, azt okozván, hogy most is sok infestatiója vagyon az kuruczoktól olyan dolgokért. Mikor ujobban rám küldött volt Pekri Lőrincz két cancellistát Kapusi Dániellel, az akkori secreta- riusával és 40 kuruczokot, hogy ha meg nem esküszöm, betegen is a táborban elvigyenek szekérben: az Isten csudálatosán úgy dirigálta a dolgot, engemet arra esküt- tettek: vagyon-e nálad Apor Istvánnak pénze, arany, ezüst marhája vagy egyéb egyet- mása ? én bátran elmondottam: nálam nincsen sem pénze sem egyéb marhája, mivel már azelőtt harmad nappal a mikházi gárdgyán tőlem elvitte volt. Ha azt kérdezték volna: adott-e Apor István kezedben ad conservandum valamit, s hol vagyon, ki kellett volna hittel mondanom azon ezer aranyokot. Azután a gárdgyán Szebenben a szegény asszonyhoz az én praesentiámban meghozta s azt kívánta, mivel a szegény ur hat ezer forintot hagyott volt a t. barátoknak, akkor penig egy arany hat kurta forintokban járt, azon ezer aranyakot az hat ezer forint legátumban adja nékik az asz- szony, oda is adta. Nem így cselekedett Kövesdi Boér Gábor az szegény asszonynyal, mely casust admirál egész Erdély országa. írhatnék sok szép nevezetes dolgokot idvezült uram felől, sok emlékezetre méltó szavait, akár egy egész könyvvel, s bizony méltó is volna, mert mikor az akkori időbeli dolgok eszembe jutnak, s ellenben látom a mostani mindenkép felfordult állapotot, mingyárt megszomorodom, sokszor az könnyeim is húllnak a szememből. Ezeket csak incidenter notáltam annak az én kedves jó uramnak emlékezetire; bár vele együtt én is holtam volna meg, mert szegénynek halála után sohasem volt szünete rajtam az sokféle nyomorúságnak, kárvallásnak, keserűségnek, változásoknak, melyek is nem csak debilitáltanak, hanem ugyan már megettenek. Mindazonáltal fiat voluntas Dei in omnibus. 2. — A kés-viseléshez addendum. Az öreg Teleki Mihály vénségiben is az öve megett hordozta hüvelyben gyöngyház nyelű két kést s egy villát, s úgy minden rendbéli ember Erdélyben; az ezüst nyelű késnek nem volt még akkor híre [is.]
