Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizenharmadik czikkely. Az catholica religióról
deákoknak. Az ürfiaknak, fő és nemesember gyermekinek sem vala szabad az semináriumban menni szabadság nélkül, ellenben az seminarista deákoknak sem az convictusban. Az seminárium vala egy középszerű bolt, annak az végiben vala egy igen kicsiny bolt. azokban négy-öt rendiben, mind egymás felett, volt az deákok ágy ok; volt az közepin egy hosszú asztal, annál tanoltanak és annál ettenek. De mivel hogy télben mind el nem fértenek azon két kis boltban, egy része az deákoknak járt hálni az városra az szegény catholicusokhoz, de mihelyen reggel csengettek felkelésre, mindjárt az semináriumban feljöttek, s mind addig ott voltak, az míg estve lefeküvésre imádkoztának, azután mentek az szállásra. Nyárban penig az seminárium híjában apró cellácskákot fontanak vesszőből, s azokban háltanak. Ezeknek az nagymesteren kívül magok közűi praefectusok volt, emptorok volt, az ki az alamizsnából gyűlt pénzből húst és egyéb eledelt vásárlóit. Volt egy nagy kétfülű fazakok, azt az emptor vitte valamelyik szegény catholicus emberhez az hússal együtt, azt ott megfőzték, az emptor más két deákkal tíz órakor az semináriumban felvitette. Bezzeg nem volt megterítve az asztal, sem szék akkor az asztal körül. Mikor az étekkel elérkeztenek, az emptor az praefectus előtt tálokra kezdette osztani, mert öt-hat asztalra kellett az fazék étket osztani; minden asztalnál penig egy-egy öreg deák volt legalább, hogy reá vigyázzon hogy egyik az másik elől el ne kapja az húst vagy egyéb étket. Az első asztalnál volt első az praefectus, második volt az kántor, harmadik volt az sacristianus, negyedik az emptor, azután az iskolák szerént, az mint hogy az asztalok is az iskolák szerént voltának, az elsőbbeknek többecskét adtanak. Rendszerént kinek-kinek jó darab kenyeret adtának; fizetett sütőnéjek volt valamelyik sütőben. Az vacsora olyan volt mint az ebéd. Légelyekben az hátokon hordottak vizet az Szamos vizéről, az volt italok ha pénzek nem volt; soha másszor bort nem ittanak, hanem sátoros innepekben, mikor az pátereket megcántálták, akkor adattak az páterek két három veder bort nékik az cántálásban; az városon ugyan azon időben imitt-amott kaptanak egy kis bort. Az mely pénzt cántálásokkal s temetéseken kaptanak, azt el nem volt szabad költeniek, hanem vitték az nagy mesterhez, és mind addig az nagy mesternél állott, az mig az nyári dolog békövetkezett, akkor az nagy mester, kinek-kinek érdeme szerént, az pénzt közöttök felosztatta. Nyári dologra penig kibocsátották, de rendszerént addig másuvá szabad nem volt menniek dolgozni, az míg az páterek szénáját fel nem takarták és gabonájokat bé nem aratták; de az páterek kész pénzzel jól megfizettenek az deákoknak, s az mellett étellel is ugyan jóltartották, azért is az pátereknek igen jó szívvel dolgoztának. Mikor az páterek dolgát elvégezték, szabad volt’ másoknak dolgozni, és az mit úgy dologgal kaptak, kivált ki az magát házul nem segélhette, azt esztendeig való köntösökre tartották,]
