Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizenkettődik czikkely. Az erdélyi régi esküvésről és szitkozódásról, alázatosságról
abban tartotta; volt az juhoknak egy ifjú legény pakulárja, estve mikor az juhokot haza hajtotta, elől jött az juhok előtt frujaszóval, s abban az tano- rokban rekesztette az juhokot, ott is mind frujált. Az kisasszony az ház ablakáról sokszor nézvén s hallgatván az oláh ifjú legény frujálását, igen megszereti vala az pakulárt. Abban az kisasszonynak sem az apja (mert még akkor élt), sem az bátyja semmit sem tudtak, az apja penig akkor özvegy ember is volt. Mikor más nap az lakadalomnak kellett volna lenni, sirató estvére oda érkezvén az vendégek, az leányt felöltöztetik, azalatt az kisasszony kimegyen, az pakulár ifjú legénynyel egy nagy erdőn általmen- nek. Le akarnak ülni az vendégek, keresik az kisasszonyt mindenütt, sehult sem találják, sem háznál, sem faluban; arról penig senki sem tudott volna gondolkodni, hogy az pakulár legénynyel szökött volna el. Más nap az nász népe elérkezik; nincs mit tenni, jól tartják, menyasszony nélkül visszamennek. Egynéhány esztendő múlva megyen egy nagy erdőn az testvérbátyja, látja, hogy egy oláh feleségestől juhokot őröz, az oláhnénak hosszú zeke szoknyája, mezítláb; az szolgák közűi senki meg nem isméri, hanem az hintóból az testvérbátyja; akkor oda küldi egyik szolgáját, izeni az oláhnénak, hagyja el azt az oláhot, menjen vissza, bizony úgy tartja mint testvér- húgát, soha szemire sem veti cselekedetit; azt izeni vissza az oláhné: azt ő bizony soha el nem hagyja, ha egyszer szerette, halálig szereti. Az oláhtól egy fia maradott az kisasszonynak; felnevekedvén, az testvérbátyja az oláhnénak az udvarában béviszi, és az mint jobbágya volt, manumittálja, armálist impetrál néki az fejedelemtől, megházasítja, Csíkban lovashadnagynak tészi, jószágot ad néki, Székely István nevet adnak reája. Ezt is az testvérbátyjának az fia teljes életiben bátyjának hítta. Mivel ezen kis históriában, nem hiszem hogy az méltóságos Petki familia offendálódjék, mivel csak alázatos nyájasságnak kis históriája, Petki Farkas, az ifjú, egytestvér vala amaz nagy hírű Petki Istvánnal; ifjú legénységében szekérben lovakot fogatott, egynéhány csicsai asszonyokot, leányokot egyben gyűjtött, felülteti az szekérben őket, maga lesz az kocsis, hogy Szeredában vigye az sokadalomban őket; ezt penig nem bujaságból cselekedte, mert akkori időben jámborabb volt mind férfi, mind asszony, leány mint most, hanem csak tisztességes tréfából s maga mulatságából. Egyik asszony fel nem fér az szekérre, eleget könyörög, hadd ülhessen fel ő is, fel nem veszik, mondja nékik: Meglátjátok bustya nősök, ha én el nem mehetek az sokadalomban szekéren, tü sem mentek el békével. Azonban egy szekérkerékből titkon az szeget kiveszi; az több asszonyok kaczag- ják, hogy amaz egyedül teprenkedik; Petki Farkas mint kocsis megindul sebesen, az ostorral megsujtja az lovakot, az kerék kiesik az szekérből, feldől az szekér az sok asszonyokkal együtt, s mind egybenromlik; kiáltottak,]
