Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizenkettődik czikkely. Az erdélyi régi esküvésről és szitkozódásról, alázatosságról
AZ ERDÉLYI RÉGI ESKÜVÉSRŐL ÉS SZITKOZÓD! S- RÓL, ALÁZATOSSÁGRÓL. ezz eg régen, mivelhogy nem valának ezek az éktelen, Istent méltó haragra indító káromkodások, még penig híre helye sem vala: édes hazánkon is vala az Isten áldása. Mert emlékezem rá, gyermekkoromban nem csak egy esztendőben, hanem többen is, nyolcz forinton jár vala egy köböl buza, mégis oly bőv vala az kenyér, hogy bővebbet nem kívánhattál volna; hozták más országból búzánkért, gabonánkért az sok aranyat, tallért, az kit szemeimmel láttam s mint gyermek játszottam is véle. Az éhség előtt számtalan nemzetség takarodik vala édes hazánkban, vala az Isten áldása, mint pénzesedék, mind népe- sedék vala hazánk; de miolta az éktelen Isten ellen való káromkodás béjöve, micsoda Ínségekre s nyomorúságokra jutái, gondold meg ó Erdély országa! [Minden szitkozódások az férfiaknak, uraknak, nemeseknek, alább- való rendnek ez volt: Aha bustya vére, lelketlen kurva fia, pogány kurva fia, szamár kurva‘fia. Az asszonyoknak penig ez volt: Aha hamis életű, tűzre való, tűz kénjára való; most penig férfi, asszony, leány, ifjú legény széltiben mondja az adtát, teremtettét, hunczfutot (bezzeg az húsz fontot értették volna régen, de mi az az hun ez fut, inkább elfutottak volna előle) ördög szánkázzék az szegény lelkeden stb. még az gyermek is mikor szólam kezd, azokot tanolja legelsőbben meg. Ha az régi úri, fő, nemes asszonyok valaki azt mondotta volna:* *) az akkori több tisztes asszonyok mintha mással fertel- meskedett volna, úgy tartották volna. Az ilyenekért áldana-e meg Isten, Erdély országa? Sőt még az bizony szót sem mondották sokan az akkori fő s nemesasszonyok, s az gyermekeknek sem engedték mondani (bizony gyermekkoromban nékem sem engedik vala meg, hogy bizony szót mondjak), sőt más sok olyan úri, fő, nemesasszonyokat is ismértem sokat, az kik soha bizony szót nem mondottanak, hanem mikor bizonyt kellett volna mondani, így szóllott: Én ugyan nem, az azért nem, elhigyje kegyelmed, úgy vagyon, nincs különben, igazán mondom s az többi. Most penig, úri asszonyokról nem szólok, de nemesasszonyok, nemes leányok is elegen vadnak, az kik széltiben minden szemérem nélkül szaporán elmondják: Isten engem úgy segéljen, s úgy esküsznek mint akármely nyíri pajkos katonák. Azért is nincsen Isten áldása országunkon, s nem várhatunk [utolsó] *) Csereinél pótlás: „Isten engem úgy segéljen“. TIZENKETTŐDIK CZIKKELY.
