Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Tizedik czikkely. Az régi erdélyiek temetésiről
bé volt vonva egészlen, úgy külyel is az ajtaja tájékán imitt-amott azon is feles papíros czimer volt felraggatva; az prédikáló szék is fekete posztóval bé volt vonva, azon selyem czimerek voltának; ha catholicus volt, az oltár eleit és zsámolyát fekete posztóval bévonták, ott is az oltár előtt selyem czimerek voltának. Az keservesek mentői durvább fekete posztóban öltözte- nek, az mentéjek bérlése fekete báránybőr volt, fekete szőrsinor körülötte, fekete szőrgomb, az övök vagy fekete szőrsinor vagy fekete posztószély, fekete nestes süveg durva posztóból. Az asszonyok kendervászonból burkot csináltanak az fejekre, azt megfeketítették, hamuszin volt, azt az hátokon leeresztették, hogy az földön vonszolódott az farka, azt penig az háta közepin még egy helytt az közepin felakasztották, ott egy darabig hármason függött az burok. Az keserveseknek, kivált feleséginek, leányinak, testvér, közelvaló atyafiainak, egyszer ványolt fekete posztóból palástjok volt. Mikor az temetés közelített, azelőtt egynéhány nappal az fő- és vice-gazdák eljöttének (mert az mint oda fel irám, hogy az lakadalomban gazdák voltak s gazdasszonyok, úgy voltának az temetésen is), azok mingyárt az temetéshez kezdettenek készülni; ben az ki elfért, az többinek penig kün az faluban szállást rendeltének, kinek kinek az ajtajára czédulát ragasztottanak (úgy volt az lakadalomban is, hogy kiki a maga szállását megtudja.) Elérkezvén penig az temetésre az vendég, kinek-kinek hány cselédje van, számban vették, olyan, az ki fen az torban jelen nem lészen, azután, mint szintén az lakadalomban irám, mikor az prebendáért mentenek, az gazdák azoknak czédulát adtanak, vitték az prebenda-osztóhoz, és ott mindent annyit adtanak, az mennyi az czédolában volt, mert itt is az bora is kinek-kinek kijárt. Eljővén az temetésnek napja, az előtt az atyafiak legalább egy nappal, némelyik előbb is bégyültenek, sokan az temetés előtt való nap, beérkeztének az vendégek is. [De az urak, főrendek, nemesek temetésire még az idegen emberek s asszonyok is czifra köntösben nem mentenek, hanem mentői közönségesebben lehetett, úgy öltöztenek, sőt azféle alkalmatosságra nem csak gyászköntöst, hanem színes posztóból valót külön tartotta- nak, szederjes, violaszin posztóból valót, azon csak selyem sinor, selyem gombok voltának, az nagy uraknál is olyan szinii mint az köntös, selyem övét külön tartottanak, az is csak selyemmel volt gombozva. Az asszonyok is minden czifra köntös nélkül voltának, fejeken hosszú fekete fátyol, az nyakban bársony palást, az nyakokon igen apró fekete gyöngy, fekete kláris-öv, az szoknyájok szederjes vagy violaszin posztóból vagy matériából, azon is az olyan fekete selyemcsipke vagy galand; egy szóval, megmutatták, hogy halottas, nem lakad almas házhoz mentenek. Kisasszony okot, nemes leányokot nem volt szokás temetésre vinni; ha vitték is, szállásokon ma- radtanak, hanem ha az megholtnak közelvaló atyafiai voltának. Ha valamely]
