Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Kilenczedik czikkely. Az régi erdélyiek lakadalmiről é házassáógiról
kard lészen az fején), azután az vőfély jó éjszakát vett az uj házasoktól, és az nyoszolyókisasszonynak kézit fogván, mezítelen karddal, az koszorú az kardban lévén és az szevendék hordozók előtte menvén, az lakadalmos helyre visszament. A nyoszolyóasszony az menyasszonyt levetkeztette, az vőfély penig az nyoszolyókisasszonynyal hármat négyet fordult, azután az kardból az koszorút az földre vetette és azt négygyé vágta, jelentvén, hogy már vége vagyon az menyasszony leányságának; azután egymástól jó éjszakát vettenek. De mind az leánykapás, mind az álomra menés rendszerént hajnal felé volt; ha penig álgyu, taraczk vagy szakállas volt, mikor az menyasszonyt kapták az vőlegényhez, erősen lőttének. Megvirradván penig, mikor gondolta az nyoszolyóasszony, hogy az uj házasok felköltek, bément, az uj menyecskét felöltöztette abban az öltözetben az melyeket oda fel írék hogy az vőlegény küldeti ajándékban, az fejét penig pártával és igen szép orientalis gyöngyökből köves főkötőben csinálták bé. Az régi magyarok az új asszonyt azért nevezték menyecskének, hogy az jó feleség olyan mint egy kis meny vagy menyecske, az mint hogy az gonosz asszony bizony igen nagy pokol és gehenna. Felöltöztetvén, legelsőben az férjinek megmutatta, azután az apjához és anyjához bévitte, akkor az uj asszony szüléinek kézit megcsókolta. Minekelőtte penig felköltenek, az muzsikások az vőlegénynek és menyasszonynak, násznagynak, vőfélynek, nyoszolyóasszonynak, kisnyoszolyónak, másoknak is az hová érkeztek, hajnalnótát vontának. [Már most másod napján nem nevezték tovább vőlegénynek és menyasszonynak őket, hanem ujházasoknak, úgy is ittanak egésségekért; az násznagy, vőfély, nyoszolyóasszony, kisnyoszolyó- nevek megmaradtanak mindaddig, az mig az új menyecskét haza vitték az férfi házához, és ott is az mig az lakodalom egészen véghez ment. Ha catholica volt az új asszony, azt másod napján béavatták. Azon az napon penig jó reggel az vőfély lóra ült, házról házra eljárta az vendégeket, úgy marasztotta meg arra az napra ebédre; az tánczot is az nap nem az gazda, hanem az vőfély osztotta;] az vőfély aztán, akkor gazda lévén, készítette az felestökömöt és az mézes bort, az kit csókos pohárnak hittak. Azonban penig míg az felestököm készült, már azelőtt az palota vagy szín előtt egy meghántott (némelykor kettőt is toldottanak essze) fenyőfa fel volt állítva, annak az tetejin fúrás volt, és az fúráson fa általtéve, az kin az ki felhághatott reá, oda fel megnyugudt; az hántott fenyőfát penig faggyúval, hájjal erősen megkenték; az fa tetejin volt két, három, négy arany, és négy öt sing posztó s egy palaczk bor; arra hogy felhághassanak, sokan próbálták, az urak azért avval mulatták magokot, az mint az felhágást próbálták, de az sok közül csak találtatott az ki felhágott, ott osztán az [említett]
