Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Kilenczedik czikkely. Az régi erdélyiek lakadalmiről é házassáógiról
ha azelőtt fejér köntösben volt, rendszerént zöldben, noha más színben is láttam (mert vedd eszedben, mikor az menyasszonyt kihozták és az vőfély az ajándékokot bémutatta, más köntösben volt, mikor asztalhoz kihozták, más rendbéli köntösben hozták ki, mikor elkapták, harmadik rendbéli köntösben öltöztették fel, és így az menyasszony lakadalma napján három rendbéli különb különbféle öltözetben volt), az haját az fonadékból kifonták, azt szélyesen az hátán leeresztették, fényes keskeny pántlikával közben felczif- rázván, de azt is hosszan lebocsátván. Azelőtt jóféle gyöngyös, köves korona- koszom volt az fejiben, de most virágból kötött koszorút tettenek az fejiben, és úgy felöltöztetvén, újólag az palotára vagy színben kihozták. Kihozván, az hegedűsök csakhamar vonni kezdették az menyasszony tánczát; [mikor azt el kezdették vonni, az mennyasszonyt osztották a násznagynak, ki is kettőt-hármat kerülvén véle, kezet fogva oda vitte az hol az menyasz- szony apja, anyja, atyafiai állottának, azoktól elbúcsúztatta. Sokszor úgy is usuáltatott, nem akkor búcsúztatta el az násznagy az menyasszonyt hanem harmad napján, mikor az egész nász népe el akart indulni] (vedd eszedben itt azt is, hogy az menyasszony lakadalma első napján semmit sem tánczolt, elment ugyan az kinek osztatott, de csak sétált). Mikor penig az násznagy búcsúztatta az lakodalom napján az apjától, anyjától az menyasszonyt, az menyasszony akkor az apja s az anyja előtt térdre esett, és legelsőben az apja és azután anyja lábaihoz borult, és az násznagy az apjától és anyjától elbucsuztatta, megköszöntetvén véle az többi között, hogy atyai s anyaiképen felnevelték s gondját viselték, s most is tisztességesen férjnek adták; avval az menyasszony apjának, anyjának kezeit s némelykor lábait is megcsókolta, az apja s az anyja is az leány okot megcsókolták. Azután az násznagy az menyasszonyt az vőfély kezire adta, az vőfély egyet került véle, azonban eleiben állottak rendszerint hat forgós ifiú legények, kinek-kinek egy nagy égő szövétnek az kéziben, azok az vőfély előtt, de az vőfély után is egynéhány pár tánczolt, az vőfély után penig mindjárt volt az nyoszolyóasszony, az kis-nyoszolyókisasszony kézit fogván, még három pár tánczot jártának. Mikor az harmadik tánczot járták volna, jel adatván, az szövétnekes ifiak az ajtó felé kezdettenek nagy hamarsággal, csaknem futva, menni, az vőfély az menyasszonyt utánok vezette, az vőfély s menyasszony után kisérve mentenek az nyoszolyó-asszony, kézit fogván az nyoszolyókisasszonynak, az menyasszonyt az vőlegény hálóházába bévitték, s az vőlegénynek az vőfély presentálta, feláldván őket szép áldásokkal, azután az vőfély az kardját kivonta, és karddal az menyasszony fejéről az koszorút lemetszette és az kardja maroklatjáig lebocsátotta, mezítelen lévén az kard (az azért volt, hogy emlékezzék meg az menyasszony, hogy mivel szüzességinek jegyét az koszorút karddal veszik le, úgy viselje magát az szent házasságban, hogy ha azt megmocskolja, [kard]
