Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Kilenczedik czikkely. Az régi erdélyiek lakadalmiről é házassáógiról
edényben szerette, az fő-gazda egésségiért; az elkerülvén, megint mást, hasonló képen köszönt az örömatya vendégiért. Ezek elkerülvén, az fő gazda egyes pohárt vagy csuport vagy fakupát vagy ezüst pohárt köszönt el különb- különbféle egésségért. Az fenforgó gazdák azonban szorgalmatoson vígyáz- tanak, van-e még bor az vendég poharában, ha volt, kénálták hogy: igyanak, lám ezek s amazok megitták; amazok is szorgalmatoson vigyáztanak, hogy az bort ki ne adják, ha valakit rajta kaptanak, az bort visszaadatták s megitatíák. De nehogy csak az urak lakjanak jól, az szolgáknak is gazdájok volt; az eleit külön más helyen leültették, az mint írám, azoknak is külön gazdájok volt, az kik jól tartották, az alábbvaló cselédeket penig számban vették, kinek hány cseléde vagyon, azoknak is külön prebenda-osztó gazdájok volt. Számban vévén az vendégeknek minden alsóbb rend szolgáit, ugyan az vendégeknek bizonyos szolgái mentenek az prebenda-osztó gazdához, és annak számban adták, hogy az ő uroknak az szállásán hány prebendás szolgái vadnak s hány lova az ő urának; az prebenda-osztó gazda azon szolgáknak czédulát adott, azt vitték az prebenda-osztóhoz, azok annyi prebendát adtanak az mennyi az czédulában írva volt; még az kocsisoknak s lovászoknak is bort adtanak, úgy adtak szénát s abrakot is; de az prebendát bővön adták, sőt némely ur szállására egész hordó bort vontának, némelyeknek átalaggal az kinek mint voltának cselédi, és úgy az cseléd is az szálláson vígan volt. Hogy azért az község is étien ne maradjon, az ökröt egészlen megsütötték, megsülvén, abban egy falka kést iitöttenek, az szarvát meg- aranyazták, az bor csatornán kádakban folyt, egy falka kenyér tekenyőkben ott állott, ott az kinek kellett, ivutt, evett, vígan volt, senki nem tilalmazta. Mikor osztán asztalnál mind az vőlegény, mind az örömatya s anya vendégi jóllaktanak és az gyümölcsét el szedték (az gyümölcs penig volt mind ezüst s nagyobbára arany as csészékben; ott még láttál volna mindenféle liktáriumokot, portai s velenczei nádmézből csinált confecteket, de az étkek között is nagy aranyas pástétumokot is láttál volna), asztaltól felkeltenek, az asztalokat az palotából vagy színből kihordották, az fő gazda szép czeremoniákkal, térdhajtásokkal tánezot kezdett osztani. Az első tánezot járták az násznagy az nyoszolyó-asszonynyal, az vőlegény az menyasszonynyal, az vőfély az nyoszolyó-kisasszonynyal. Mikor ezek hármat tánczoltanak volna, az második táncz volt az örömatya táncza, az ki tánczolt az örömanyával, utána, ha több gyermekei voltának, még két pár gyermekei, ha azok nem voltának, az közelébb való két pár atyafiai; azután rendre tánczoltanak. Következett azután az lengyel változó, némelykor az egeres és süveges tánezok, azokot követte az lapoczkás' táncz, az lapoczkás táncz után volt még két három táncz. De azonban az menyasszonyt egy külön házban bévitték, ott újonnan tiszta fejér köntösben felöltöztették, vagy, [ha]
