Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Nyolczadik czikkely. Miképen rakták meg s miképen jártanak az leírt kocsikon, hintókon az régi magyarok
volt az asszonynak olyan aprólékos portékája s egyetmása, az melyre ottan ottan szüksége volt, hogy mindenkor az ládában ne nyúljon. Az ablakban lévő egyik ládácska volt az csatlósé, abban az hintóhoz való pántokat, sing szegeket s affélét hordozott; az másik volt az kocsisoké, abban hordozták az patkólózacskót, lóvakarót s törlő szűrt s affélét. Az másik ablakban az kétládában volt az öreg asszony és az frajok egyetmása; azon kívül min- denik frajnál egy-egy kosár volt, kiben különb különbféle apróság, varróselyem s afféle, az másik kosárban vajas pogácsa, kalács, töltött tyukfi s afféle, mert azok nélkül nem jártak, sőt az hintóbán ösztövéres szalonnának, fokhagymának, s rendszerént főtt sódarnak is meg kellett lenni. Reggel osztán mikor megindultanak, mindenkor felestökömöztek az hintóbán, az frajoknak is adtak az egyszer való felestökömből; az reggeliből ha valami megmaradott, azt az kocsisnak és felejtárnak küldötték. Az lovas szolgák az hintó előtt jártak, az lovász hátúi az vezetékparipát vezette; az hegyes tőr mindenkor az paripán volt. Nem vala akkor annyi nyakban vető kard mint most, hanem ha annál nagyobb ember vala is, lódingot viselt, azon lefüggő elefántcsontból való kis kerék palaczk, porozni való puskaporral teli, annak csattantó fedele, kis réz sípja, az kin az puskapor kijött; az lóding penig tele volt töltés puskaporral, golyóbis az végin; az lódingnak az takaróját vagy majczon vagy bagarián lévő csattal bécsatolták; az lódingszíj, az kivel nyakban vetették, meg volt vagy skófiummal vagy ezüst vagy arany fonallal varva, úgy az lóding szorítója is; némelykor majcz volt az szíj helyett, az is vagy skófiummal vagy ezüst vagy arany fonallal varva, úgy az lóding szorítója is; némelykor majcz volt az szíj helyett, az is vagy skófiummal vagy ezüst vagy arany fonallal elegyesleg volt szőve; némelykor penig háromnégy rend sinóron függött az lóding, de akkor az sinóron ezüst aranyas gombforma volt, az kinek mindenik végin nagyon ezüstből ugyanazon gombhoz forrasztott rövid síp volt; némelyike nem volt aranyas, csak tiszta ezüst, annak az közepe lyukas volt, úgy vonták az sinórban. Az lódingnak egyik felin rendszerént volt az puskakoles aczélból megzománczozva, az az lóding alatt réz karikához vagy ezüst karikához volt sinórral vagy szíjjal varva, az is olyan matérián függött mint az lóding, de az lóding szíján vagy majczán helye volt, az hová felakasztották, hogy nem fityegett. Ritka volt akkor az ezüst aranyas kard, senki nem is viselte más, hanem az embereknek az igen nagyja, és azok is rendszerént igen az közönséges kardot viselték. Viseltek ugyan pallost is, de azt rendszerént olyan paripára kötötték, az kin hegyes tőr nem volt; az kardot penig nem az nyakokban vetették, hanem az derekokhoz kötötték. Az kardszíj volt vagy bagariából vagy selyem majczból; kinek tiszta ezüst, kinek ezüst aranyas csatja, az bogiári s végin való csat is ezüst volt, kinek penig csak réz vagy aczél [csatja]
