Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Nyolczadik czikkely. Miképen rakták meg s miképen jártanak az leírt kocsikon, hintókon az régi magyarok
csatja volt. Az kard szíjához volt függve kötve az nagy szablyatarsoly, az szintén olyanformában volt elkészítve mint az lóding, megvárva vagy másképen elkészítve az borítékja, mert az belső része bőr volt. Némelyek ki gyöngyházzal, ki czifra csonttal kirakott tölcséres karabélyt is viseltének, de azt az szolga hordozta; annak rendszerént szélyes pantaléra volt, vagy majczból vagy bőrből, az csat is mint az kardon, az kitől mint tőit ki. Az flintának abban az időben híre sem vala; vala ugyan az nagy uraknál, de nem olyanforma agyú, mint az mostani flinta, hanem másféle csúfos, azt serétes puskának hítták. Akkor leghíresebb puska vala az stucz, az után való volt az tersényi puska, az is vont lyukú volt, azután volt az kőszegi pulyhák, ennek nem volt vontja, s rendszerint az hajdúk viseltének ilyent. Ezek mind kerekesek voltak, de kivált az stucznak az rántója mellett sneije volt, az kit felnyomván, mihelyt alig nyúltak hozzá, mindjárt szaladott; még az pistoly is rendszerint mind kerekes volt. Már az kitől mint tölt ki, vagy egy pár stuczot, vagy egy pár tersényi puskát, vagy egy pár pulyhákot hordozott, töltve, felporozva, az hintóbán hátúi az ülés mellett kétfelől; ettől nem kellett félni, mert ha fel nem tekerték, érez lévén benne, az is távul az gyujtólyukhoz, magára soha az gyujtólyukra nem ment ha reá nem vonták, soha el nem sült, mint az mostani gyilkos flinták miatt mennyi veszedelem s véletlen halál történik. Ilyen két stucz vala az Bátori Gábor fejedelem hintájában, mikor Szilasi és Ladányiék Váradon meglődözék, de mivel az istentelen inast az pártosok elcsinálták volt, hogy kösse le az hintóbán az stuezokot: mikor az fejedelem az stuezokhoz kapott volna, kezében nem veheté, mert már le voltak kötve, s úgy vészé el az fejedelem. Ennek alkalmatosságával hogy az puskák eléjövének, senki abban az időben vadászni járván, vadhoz nem lőtt seréttel, az kinek serétes puskája volt az urak között, soha vadhoz véle nem lőtt, csak madarakhoz. Az vadhoz, akkor stuczból, tersényiből, pulyhákból, egyes golyóbissal lőnek vala, ha találta, ott maradott, ha nem találta, ritkán ment el sebben, sőt mintegy törvénye vala abban az időben az vadászoknak, hogy ha annál nagyobb fő ember volt is, ha vadhoz lőtt s nem lőtte, vagy vért vagy szőrt elé nem hozott, plága-lapoczkát hordozván magokkal, azt jól megcsapták vagy fiatal fát vágtának le alatta. Azért olyan bő vala akkor az vad, hogy bár az falutól ne mentél volna igen messze, mégis elég vadat találtál volna; most penig miolta az flinta béjöve és seréttel kezdettek lőni vadhoz, mivel több vad megyen el sebben, az mely osztán haszontalanul döglik meg, mint az ki úgy esik el hogy hasznát vegyed, azért szűkült így el az vad. De az agarakban is az régi uraknak nagy gyönyörűségek volt, dicsekedvén egymásnak, kinek mint , fogja az agara az szarvast, farkast, őzet, rókát, nyulat; sőt láttam olyan agarat, az ki személye szerint elfogta az hiúzt. [Az]
