Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Hatodik czikkely. Az erdélyiek régi nyájasságáról és utazásáról
voltak s ittak, mert az urok még gyönyörködött benne mikor az cselédje vígan volt, csak ne verekedett, s ne veszekedett, mert azt el nem szenvedték. Az levélírásban is semmi ceremóniát nem tartóttanak, mint most, [mert ha alábbvaló embernek is egész árkosra nem írsz, még azt is cóper- tában nem csinálod, vagy spanyolviaszszal nem pecsételsz, megharagusznak érte; az régi embernek penig, akármely nagy embernek írt valaki levelet, egy árkosnak a negyedit egészlen beírta, alig maradott egy kis tiszta papíros, mikor az levelet egyben fogták, az hová titulust írjanak. Mind az országnak, mind az fejedelemnek beadott supplicatiot egy negyedrész papírosat egyben fogván úgy irtanak, sőt láttatott az fejedelemnek olyan supplicatio is, az ki egy árkosnak az nyolczadrészire volt írva, melyben grátiát kértek az fejedelemtől egy jobbágynak második lopásáért, melyre így resolvált volt az fejedelem: ha egyszeri gratia, ha kétszeri, akasztófa. Azt penig nem fösvénységből cselekedték az régi magyarok, hanem egymáshoz való sinceritásból, mert akkor is megvehettek egy koncz papírosat egy sus- tákon vagy négy poltrán; kevés papíroson is irtanak cordialiter, most az aranyos szélyű czifra papíroson egymást rágják, ezer hazugságokkal egymást lemocskolják, egymásnak hízelkednek.*) Ha megláthadnád, mennyi mocskos levelet írnak most egymásra Bécsben, én Bécsben lakván, némely részit láttam: akkor bizony elhinnéd, hogy igazat írok. Az akkori időben kevés keleti volt az spanyol viasznak, ostyával, közönséges viaszszal, néha csak kenyér béllel is pecsélteltenek, senkinek gondolatjában sem ütközött hogy apprehendálja.] Mikor valaki az embereknek az nagyja útra ment ha felesége gyermeke nélkül ment, csak paripán ment, ott konyha-szekér nem volt, hanem az vezetéken vagy szolgánál viaszas palaczk bor, fejér czipó, némelyeknek az tarisznyában ösztövéres szalonna, az mellé fokhagyma, sodor pár-vagy mogyoróhagymával, sült tyúk, sőt némelykor, s gyakrabban, ezek közűi csak az egyik volt; nyárban mihelyen jó fűvet kaptanak, megszállottak, az köpenyeget az fűre vagy, ha szénabuglya volt, az buglya mellé leterítették, s jobb ízűt ettek belőle, mint most esznek sokan az allepatrétá- ban. Mert akkor ha csak előhoztad volna is az allapatréta nevét, azt gondolta volna más, hogy Alparétot emlegeted. Sőt az öreg Haller János nagy úr vala, mégis mikor úton ment, ha tallón volt is, mikor az óra tíz volt, megállóit az hintával és evett. Nem vala akkor híre az sézának, mert ha előhoztad volna hogy séza, azt gondolták volna hogy oláhul szólasz, s ez, az [az] *) Cserei változata: „most penig az aranyos szélyű papirosra egész arcusokra írott czifra paszomántos szók többnyire hazugságok, egymásnak való színes hízelkedések, uno verbo machiavellicum complementumok.“
