Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Hatodik czikkely. Az erdélyiek régi nyájasságáról és utazásáról
az ülj le; hanem akkor az urak s az embereknek az eleje, mikor sár nem volt, városhelytt gyalog jártának. Némelynek volt tiz-tizenöt sas tollas, forgós szolgái is utána, azoknak, mint egy disznóverő nagy fa, olyan csomós botok voltának az hónjok alatt; ha penig sár volt, az városon szerszámos paripán jártának, s úgy kísérték az említett szolgák gyalog, ha térdig érő sár volt is. Megvolt némely uraknak tíz, sőt némelyiknek húsz asztali szolgái is: azoknak nagy ezüst s három negyedfél ej tel es ezüst pohárból adtak asztalnál innyok. Rendszerént háromszor adták bé az bort asztalhoz az asztali szolgáknak: elsőben mikor el akarták szedni az első fogást, másodszor az második fogás után, harmadszor az gyümölcsre, noha, az mint feljebb is írám, mikor az uraknak jó kedvek érkezett, szintén úgy ivutt egyest velek, mert azok vagy fő vagy jó nemesemberek gyermekei voltának. Némelynek megvolt tiz-tizenegy gyalog inasa is, azon kívül tizenöt-tizenhat étekfogója, némelykor több is, azon kívül némelyeknek trombitási, török síposi, hege- dűsi, dudási, furulyási, czimbalmosi, énekesi, asztali mulató markalű avagy az mint hítták, bolondjai. Nem vala abban az időben annyi emberszólás mint most, hanem az tréfában igen gyönyörködtek asztalnál, azért az hol tréfás, játékos fő- vagy nemesembereket tudtanak, azt magokhoz hítták, asztalnál jól tartották, mentői nagyobb tréfát tanáltak fel, abban mulatták magokot. Egy szóval, azt írhatom, hogy volt akkor olyan úr vagy úri ember, az kinek volt asztalánál annyi étke s annyi szolgája, mint most az nagy gőg mellett tizenkét, tizenhárom s tizennégy urnák is vagyon; hát ha még láttad volna sokaknak az fizetett sok hajdúit, sereg németéit, az kiknek magok strázsát magoknak állottak; nem valának ezek cságos, csí- gos, nagyságos uramék mindnyájon, hanem uram kegyelmed. Valyon ma hány gróftól, hány bárótól telnék ki az az pompa? Mert némelyike mikor egyik jószágából az másikban ment, nyolcz, kilencz, sőt tíz társzekerei is mentenek el előtte, az kiken az egyetmását és az apparátusát vitték; azok mellett az magok fizetett hajdúi, németjei voltának az késérők, azok kívül magok mellett volt egy pohárszék-kocsi, az kin az pohárszék egyet- más járt, más konyhakocsi vagy társzekér, az kiben az konyhára való eszköz, tálok, tángyérok, nagy konyhára való réz kondérok, hat, hét, nyolcz ejteles ón palaczkok, pinczetokok. Mikor az fejedelem udvarlására mentek is, szerszámos paripákon mentenek, senki nem ment hintón; az tanács urak az várnak belső piaczára mentenek, az kik penig tanács urak nem voltának, az vár kapuja előtt szállott le lováról; akkor az lovász kápával béterítette az nyerget. Nosza sok titulus, most melyik győzné el ezt az vitulust! [Hetedik]
