Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Hatodik czikkely. Az erdélyiek régi nyájasságáról és utazásáról
Viseltek némelykor ezüst vagy ezüst- aranyos gombokat is az mentéjeken. Az dolmányok olyan hosszú volt az mint oda fel leírám s olyan formán volt czifrázva, mint az mentéjek; a dolmánynak az újján mind a kutya fül volt, a szép bársonynyal volt bérelve; az nadrágok is tisztességes, sem bőv sem szűk nem volt. [Salavárit is viseltének az ifjú legények, mind urfiak, mind nemesek; az nadrág hasítékjáig ért a salavári, ott belől az nadrágon ezüst vagy selyem sinór lévén varrva két renddel, az sinórok végiben fél ujjnyi ezüst vastag tők, azokat sinóron által vonták a salavári lyukain s úgy kötötték az nadrághoz. A salavárin az hol az lyukak voltak, oda szű formára csinált galanddal vagy sinórral kőről megvarrott posztó volt, az ezüst tők onnan fityegtenek le.] Némely úrfiak varrott bagariából való telekes bocskort is viseltének, hajdú módra; igen czifra, szironynyal sőt ezüst fonallal vagy selyemmel cifrázott máj ez vagy szíj volt az kivel felkötötték, sőt a telekes bocskor felső része is azképen meg volt czifrázva. Az nagy haj igen igen ritka volt, sőt soha nem emlékezem, hogy ifjú legényt nagy hajjal láttam volna, de hogy azt hátul vagy sinórral vagy pántlikával megkötötték volna, mint a lófarkát, mint most cselekesznek, híre helye sem volt, annál inkább zsacskókban hordozták volna. Ha akkor kötött hajjal vagy zsacskókban varrott hajjal valaki elé- jött volna, azt mindnyájan kaózagták s csúfolták volna, s azt tudták volna, hogy farsangos, mert abban az időben láttattak ottan-ottan bolond farsangos köntösben járók, hanem az, kinek, ritkán, nagy haja volt, azt szépen lebocsátotta. Kiki inkább leberetváltatta, s ágy üstököt hagyta- nak magoknak, azt szépen felkötötték s abban gyönyörködtek, mennél nagyobb csomót köthettenek az üstökökön. Ritkán némelyeknek volt abba fűzve vagy kevés pántlika vagy kevés sinór, kivált a gyermekeknek. HATODIK CZIKKELY. AZ ERDÉLYIEK RÉGI NYÁJASSÁGÁRÓL ÉS UTAZÁSÁRÓL. emmi nyájasság ma Erdélyben, ha csak ottan nincsen tubák- pixl vagy feif tubák; nem vala ezeknek híre az régi időben, nem kérik vala akkor elé az portobákos pixist, sőt ha mostani szokás szerént azt mondottad volna s úgy kérted volna hogy tubák pixl, az ki deákul értett volna, azt gondolta s magyarázta volna, hogy tubák szurkot vagy szurkos tubákot kérsz. Nem szíja vala akkor más sem az portúbákot, sem az füst tubákot, kivált gyermekkoromban,]
