Apáthy István dr. - Boga Lajos: Általános fejlődéstan és szövettan (Kolozsvár, 1912)
Első rész - A protoblasták elhelyezkedése a coloniaindividuumban (a Metazoonban)
5 akkor a Metazoonokban megdőlne az a tételünk, hogy a proto- blasták osztódása alkalmával az anyasejt egyedisége megszűnik, és mind a két leánysejt új egyediséget nyer, mert egyik leánysejt örökölné a pete egyediségét, a másik pedig nem. Ha pedig a második eset állana, akkor az egyediség a fejlődés folyamán a pete első oszlásakor vagy később megszakítást szenvedne, és az állat maradandó egyedisége a fejlődésnek egy későbbi fokán lépne föl, esetleg több egymásután eltűnő egyediségre több új következnék. Ismereteinknek mai állása is jogosultabbnak egy bizonyos közvetítő álláspontot tüntet föl az előbb említett két szélsőség között: a Metazoon-testnek nem valamennyi sejtje részese a közös individualitásnak, de nem is egy sejt kiváltsága az. A magasabbrendűek testében számtalan olyan sejt van, amelyek a többivel való elsődleges összeköttetésüket megszakították és másodlagos kapcsolatot sem alkottak. Ezeknek tehát a közös individualitásban nem lehet részük. Például fölemlíthetjük ama sejtek összességét, amelyek a magasabbrendűek szervezetében a vérerekben és a nyirokrésekben keringenek. A vérsejtek, az alsóbbrendű Gerinczesekben, még a vörös vérsejtek is, a magasabbrendűekben pedig csak az u. n. fehér vérsejtek külön egyedek, melyek semmiféle kapcsolatban a test egyéb sejtjeivel nincsenek, csak annyiban, hogy benne vannak, benne lebegnek a test üregeibe zárt folyadékokban, vagy pedig mint vándorsejtek, mint valami apró Amoebák átjárhatják az egész szervezetet. Vannak azután még más sejtek is a szervezetben, amelyek ilyenformán minden kapcsolatot a többivel megszakítottak; de a szervezetet alkotó sejtek többi része állandóan megtartja és soha, egy perczig sem szakítja meg azt az eredeti összeköttetést, melyben vannak egymással a pete leánysejtjei mindjárt az első osztódások alkalmával. Hiszen jól tudjuk, hogy a barázdálódást épen az jellemzi, hogy a leánysejteket tökéletlen sejtoszlások hozzák létre, vagyis, hogy a leánysejtek egymással testük protoplasmás nyújtványai által összeköttetésben maradnak. A szervezetnek tehát egy nagy része ilyen állandóan megmaradó kapcsolatot tüntet föl, amely egyenesen átszármazott a kifejlett szervezetbe ama kapcsolatból, melyben voltak az első,‘embryalis sejtek a barázdálódás alkalmával. Sőt egy része ama sejteknek, amelyek ilyen kapcsolatban vannak, még egyébként is különleges körülmények között él, t. i. tartózkodik azoktól
