Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)

I. Lobos bántalmak és kimenetei

átható bűzt gerjeszt. A láb mozgatása csakis szenvedőlegesen lehetséges, s az adott helyzetet megtartja. Az alszár hátsó oldalán, a kórosnak határán van egy 1" széles, 2—3'" mély folytonossághiány, melyből bűzös, szennyes czafatok lógnak le, s sárgás, tejfelszerü bűzös anyag foly ki. Megemlítendő még, hogy a jobb alsó végtagon fel egész a Poupart-szálagig seholsem tapintható az érlökés, mely más literekben is kihagyó, s könnyen elnyomható.

A beteg haja történetét úgy adja elő, hogy 1871. december közepén, hajnalban, felkelés után a hal czombtájon és alhastájon pár perczig tartó heves, görcsös fájdalom lepte meg, melyet nemsokára a jobb alszár s jobb lábban fellépő erős fájdalom követett úgy, hogy le kellett feküdnie. Ugyanaz nap este már a lábfő vizenyősen be volt szűrődve, s 3 nap múlva a lábtőizület körül kékes elszinesedés mutatkozott, mely a lábra és az alszárra terjedt el, hólyagcsák képződtek, s ezek felrepedése után a bőr kiszáradt, koromfekete lett. Mindez 4 nap eredménye. Az egyén 7 év óta tüdölégdagban (emphysema), s 5 év óta heves szívdobogásban szenvedett. Az alszár és lábfő elhalása ezen esetben kétségkívül értömülésnek (embolia) eredménye, mely talán a külső csípütérben (iliaca externa) jött létre s a szívben fellépett változások által volt feltételezve.

Az elhalt végtagrészlet, szénporral behintve, gondosan tisztít- tatott, míg a folyamat határolódott s ekkor (január 30.) a kórosnak határán az alszár hátsó részéből, hol több ép lágy rész volt még, egy lebeny készíttetett, s a csontok átfürészelése után a lebeny laza kötéssel mellfelé lón tartva. Utérlekötés a műtétnél nem volt szükséges s általában igen csekély volt a vérzés. A seb nyíltan kezelhetett, s lassan gyógyult bár, mivel a szervezet visszahatása és gyógyipara igen tunya volt, de a beteg 3 hónap múlva (ápril 24.) gyógyulva távozott.

Végre egy esetben tályogképzödés a jobb láb hátán. Az eset, mely minden tekintetben rendkívüli érdekű, főbb vonalaiban a következő:

V. Francziska, 50 éves szakácsnő, pronaui (Csehország). Felv. 1872. dec. 27-én.

Az első belkórodán feküdt váltólázas rohamokban, rendkívül megnagyobbodott léppel. Ottléte alatt a jobb lábon, az első és második lábközépcsontnak megfelelőleg, egy diónyi, igen fájdalmas, pirosán elszinesedett bőrrel fedett, élénken hullámzó terimenagyobbodás lépett fel, mely megnyittatván, szétbomlott vérrel vegyes, bűzös genyt