Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
IV. Vegyes bántalmak
127 csíkokkal a monyhoz rögzítjük, s 2—3 nap múlva egy következő nagyobb számúval cseréljük fel. így baladunk a húgycső rendes vastagságának megfelelő számokig (12—13. számig), s betegünket azon utasítással bocsátjuk el, hogy e vastag pöscsapot eleintén egy heti időközökben, később 1—-2 hónapban egyszer bevezetni el ne mulaszsza. Ez eljárás mellett még nagyobb szűkületet is sikerült 1—4 bét alatt kitágítanunk s azt hisz- szük, hogy minden átjárható lieges szór ily módon ép oly rövid idő alatt teljes sikerrel kezelhető. E lassú állandó tágítás főelőnyét abban véljük feltalálhatni, hogy a már egyszer elfoglalt tért a műszerek állandó bentartása által képesek vagyunk megtartani. Nem vagyunk tehát kitéve azon lehetőségnek, hogy midőn egy újabb vastagabb pöscsapot akarunk bevezetni, ismét az első bevezetés minden nehézségeivel kelljen küzdenünk. A gyors siker magyarázatát azon állandó nyomásban találja, melyet a pöscsap a heges részletre gyakorol s mely —- itt ép úgy, mint azt a sebésznek számtalan esetben van alkalma tapasztalni nemcsak lágy szöveteken, hanem csontokon is — a felszívódást lényegesen elősegíti. A pöscsap állandó alkalmazásának azon kellemetlen s káros hatását, melyet mások annyira hangsúlyoznak s mely gyakran fellépő lázakban (Urethralfieber) a hólyag folytonos izgatottságában, sőt a húgycső nyákhártyájának kifekélyedésében állana, egyáltalában nem volt még alkalmunk észlelni. Lázakat igen ritkán s csakis az első kutaszolási kisérlet alkalmával láttunk fellépni, valószínűleg a fellazult szöveteknek ezen műveletnél el nem kerülhető kisebb-nagyobb fokú sértése következtében. Nem is gondoljuk máshonnan értelmezhetni az állandó pöscsap e kellemetlen hatásait, mint
