Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)

IV. Vegyes bántalmak

128

azon körülményből, hogy azok, kik ezeket tapasztalták, talán nem kifogástalan tiszta műszert alkalmaztak.

Belső liúgycsőmetszést csak 2 esetben alkalmaztunk s ezeknél sem azért, mintha a lassú állandó tágítással czélt nem érhettünk volna, hanem azon szándékból, hogy e műtét kivitelét s az idevágó műszerek alkalmazási módját a hallgatósággal megismertessünk.

Külső húgycsőmetszést csakis átjárhatlan szórók számára tartanók fenn, melyek száma a fennebbiekben vázolt eljárás mellett, úgv hiszszük, igen csekélyre apadna le, mert a legtöbb szór kellő kitartás és türelem mellett átjárható.

A tágítás ellen felhozott azon vádat, mintha általa csak mulékony segélyt volnánk képesek betegeinknek nyújtani, a kóroda több évi tapasztalata alapján határozottan visszautasíthatjuk. Több ily módon kezelt egyénnel állunk máig is — több évnek eltelte után — összeköttetésben, kiknél elbocsáttatásuk óta a visszaesésnek semmi jele sem mutatkozott. Ily visszaesések lehetőségét tagadni nem akarjuk ugyan, de azt hiszszük, hogy annak oka legtöbbször vagy a tágítás korai abbanhagyásá- ban, vagy a beteg hanyagságában s az utasítások (a pös- csap koronkénti alkalmazásának) elmulasztásában volna kereshető.

46 esetben húgyhőlyagkö (urocystolitliiasis). Közöttük: a) 14 esetben a kő oldalgátmetszéssel távolíttatott el. (1871/2. évben 7 esetnél, 1872/3-ban 5 és 1873/4-ben 2 esetnél.) A műtettek közül 12 gyógyult, 2 meghalt. Az eseteket következőkben vázoljuk:

1. Cs. József, 23 éves, bátyai születésű, földmives. Felv. 1871. októb. 12-én. Oldalgátmetszés októb. 25-én végeztetett. A műtét alatt