Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Gárdonyi Albert: A középkori latin írás rövidítési rendszere
156 GÁRDONYI ALBERT. írás nyilvánvalóan tanúsítja. Ugyanez történt a latin írásban is, amikor a gazdaságosság elve jobban előtérbe lépett benne. Az r betű alakja a római gyorsírásban ugyanaz a rövid hullámvonal volt, melyet a középkorban, különösen a IX. században az er végzet megjelölésére használtak.1 Ugyanezen rövid hullámvonallal jelölték a IX—X. századi kéziratok a runt végzetet, amint ezt számos példával igazolhatjuk 1 2 s ugyanaz volt a runt végzet jele a római gyorsírásban is, amint azt Kopp megállapította.3 Kétségtelen tehát, hogy az r betűvel kapcsolatos végzetek megjelölésére használt középkori rövidítési jelek eredetükben a római gyorsírási jelekre vezethetők vissza s a római gyorsírási jelek egyik módosulása az ur és túr végzetek megjelölésére használt 2. számjegyhez hasonló rövidítési jel is, melyet már Paoli helyesen vezetett vissza az r betűt jelző rövid hullámvonalra. Ugyanezen eredményre jutunk, ha az us végzet megjelölésére használt hiányjelhez hasonló rövidítési jel eredetét kutatjuk, melyet Steffens a jogi kéziratok elhagyást jelző általános rövidítési jelére vezetett vissza. Az us végzet megjelölésére t. i. nem csupán a hiányjelhez hasonló rövidítési jelet használták a IX. századtól kezdve, hanem a pontosvesszőt is4 s vannak kéziratok, ahol mindkét rövidítési jel egyaránt előfordul.5 6 Steffensszel szemben tehát bátran vitathatnék azon tételt, hogy az us végzet középkori rövidítési jele a pontosvesszőből lett. Ezzel azonban Steffensszel azonos tévedésbe esnénk, mert 1 Monumenta Palseographica Lief. I. Taf. 3. aeternaliter és qualiter szavakban. Lief. I. Taf. 4/5. noster szóban. Lief. III. Taf. 1. propter szóban. Lief. VII. Taf. 3. terminos szóban (VIII. század). Lief. VII. Taf. 4. quapropter, praeparo, aeterni szavakban. Lief. VIII. Taf. 8. praefatos, qualiter szavakban. Lief. XVII. Taf. 7. semper szóban. 2 Chroust: Mon. Palseographica. Lief. I. Taf. 7. habuerunt szóban. Lief. V. Taf. 8. tulerunt szóban. 3 Palaeographia critica. I. k. 337. 1. 4 Ihm: Palseographica latina. Tab. XII. sceleribus szóban. Chatelain: Paléo- graphie des classiques latins. Pl. XVI. quibus, partibus, omnibus, rebus stb. szavakban. Pl. XVIII. exceptionibus szóban. Pl. XIX. verberibus, hominibus, generibus szavakban stb. Chroust : Mon. Palseographica. Lief. I. Taf. i/2. versibus szóban. Lief. II. Taf. 7. curtilibus szóban. 6 Chroust : Mon. Palseographica. Lief. V. Taf. 5. temporibus és diximus szavakban. Lief. VII. Taf. 3. temporibus és filius szavakban. Lief. VII. Taf. 4. genus és quibus szavakban.
