Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Erdélyi László: Az aranybulla társadalma
100 ERDÉLYI LÁSZLÓ. nyújt a magyar király panasza a pápa 1222 dec. 15-iki levelében, mely a sokaság esztelen kívánságairól, igazságtalan követeléseiről szól, arról, hogy követelni szokták az urak, nobilisok méltóságainak, jószágainak elvételét s a nép közt való kiosztását.1 Meglepő, hogy az aranybulla 1231. évi főpapi közbenjárásra kiadott átdolgozása az aranybulla 1. cikkelyét nemcsak megújította, hanem még inkább kiterjesztette (1—3) : a fehérvári Szent István-ünnepre «mindenkinek» megadta a megjelenés, gyülekezés jogát, nemcsak a servienseknek, hogy az «elnyomottak» (oppressi) félelem nélkül előadhassák panaszaikat ; a «szegények» védőiül odarendelte a főpapokat, hogy meghallgassák a panaszokat, erősítsék az esetleg megsértett szabadságot és a rosszul kormányzó nádornak jobbal való kicserélését kérjék, mit a király teljesíteni akar. Ezen az úton továbbhaladva, az 1267. évi szabadságlevél megteremti a rendi országgyűlést, hol már a főpapokon kívül a bárók is kötelesek megjelenni és minden várispánságból két-három nobilis serviens a fehérvári ünnepségen, hogy minden károsításért, jogtalanságért előttük vegyenek elégtételt (8). Itt ugyan nincs szó nyíltan a főpapok és bárók köteles megjelenéséről, de ez következik abból, hogy még nobilis serviens fölött is csak bárók jelenlétében lehet ítélkezni (3), annál inkább tehát azon bárók, ispánok fölött, kik a nobilis servienseket sanyargatják. Köteles- ségszerűen ott volt már a fehérvári ünnepi kihallgatáson és udvari törvénykezésen mind a három rend: a főpapok és ispánok régi rendje s a nobilis serviens követek, mint az új köznemesi rend megyei képviselői. Ezidőtájban írták meg krónikáink ősforrását, amelyből Kézai kivonatolt s amelyet folytatva, később belemásoltak bővítésekkel a Képes-krónikába, még később a nyomtatott Budaikrónikába s innen a Dubniciba, stb. Az V. István-kori ősforrásban hosszasan elbeszélték, miképen gyűléseztek a pogányságra hajló magyarok Fehérvárnál I. Béla király idejében. Valószínű, hogy a részletes leíráshoz a vonásokat IV. Béla ifjúkora serviens gyűlései szolgáltatták, amelyekről az említett pápai levél is szól s amelyeket 1231-ben a többi alsóbb néposztályokra is kiterjesztettek. A krónika elmondja, hogy királyi hírnökök meghívtak 1 Theiner I. 36.
