Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Domanovszky Sándor: Mázsaszekér
50 DOMANOVSZKY SÁNDOR. fenum cum uno chelle, 1529 — ligna septem czellye, 1559 —- negwen chellye zenat. A csillét tehát ezek alapján 1358-iki előfordulásában is csak annak vehetjük, ami a XVI. században volt, s ami a dunántúli nyelvhasználat szerint ma is : rudas módra befogott könnyű kis szekérnek, amely különösen a hegyvidéken volt használatos. Ezt a fuvart a szintén rudasfogatú mázsaszekértől mindenesetre meg kellett különböztetni, s azt hiszem, nem tévedek, ha már XIII. századi vámszabályzatainknak a ,,currus vulgo masa“-val szembeállított rendes currus és currus levis kifejezésében nem keresek okvetlenül taligát vagy egyfogatú szekeret, hanem csak valami kisebb típusú vehiculumot. A Gellért-legenda is — első szövegünk, amely fuvarozó eszközeinkről megemlékezik — többféle szekértípust ismer. Amikor a papok Csanádra utaztak, Csanád comes a tíz presbytert saját kocsijára vette föl, egy szekérre, amelyen tehát 10—11 személynek kellett elférnie.1 Ez akkor kétségtelenül ritka dolog volt, mert hiszen az utazás még lóháton történt. Magáról Gellértről is kiemeli a legenda írója, hogy amikor Endre elé ment „cum esset brevis statura, omnesque vires suas in servicio dei funditus consumpsisset, currus subvectione utebatur,“ mintha mentegetnie kellene, amiért kocsin utazott. Ez a szekér azonban nehezebb volt, semhogy abban a hegyről lelökhették volna, ezért szekeréből kivonszolták, kétkerekű taligára tették és úgy gurították le : 1 2 mert a biga itt is, ép úgy mint krónikánkban csak kétkerekű taligát jelenthet. Gellért azonban ez alkalommal egyedül utazott a szekéren, — a püspökök bizonyára lóháton voltak, — s így föltehetjük, hogy szekere nem volt akkora, mint a Csanád comesé. A késői Árpád és Anjoukorra vonatkozólag tehát megállapítható, hogy a nehéz kettősfogatú (négy, hat stb. lovas) négykerekű szekér : a mázsaszekér mellett több könnyebb típus is volt ismeretes, egy és kétfogatúak ; nem is említve a kétkerekű taligát, amelyet emberi erővel is továbbítottak. A könnyebb típusoknak ezt a változatosságát bizonyítják Zsigmond korának és a XV. századnak adatai is. Az ajonca kifejezés ugyan eltűnik, a csilléé specializálódik, de mint új nevek feltűnnek : a kólya, majd a kocsi. 1 Vita S. Gerardi 11. c. 2 ibique abstracto eo de curru eius in biga positura de monte Kreenfeld submiserunt. 20. c.
