Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Domanovszky Sándor: Mázsaszekér
DOMANOVSZKY SÁNDOR. A lengyelországi kereskedelem útiránya miatt a XV. és XVI. században elkeseredett küzdelmek folytak Lőcse és Késmárk közt. Lőcse még I. Károly királytól árúmegállító jogot kapott, amely a lengyel kereskedőt arra kötelezte, hogy árúját mindenekelőtt Lőcsére vigye és ott rakja ki. Ennek következtében Lőcse megkapta az árú mérlegelésének jogát is és a harmincadhivatalt is ott állították föl. Ezzel szemben Késmárk a szállítást Késmárkon át akarta irányítani és felhasználva a husszita küzdelmek idején szenvedett csapásait, arra törekedett, hogy hűsége jutalmául olyan privilégiumokat kapjon, amelyekkel Lőcsétől az elsőséget elvitathassa. így szerezte meg 1435 november 11-én kelt kiváltság- levelét, amellyel teljesen azonosat ugyanazon év december 6-án Igló is szerzett magának. E kiváltságok értelmében mind a két város mérleget kapott és árúmegállítási jogot is, de Lőcsével szemben e privilégiumaik korlátok közé voltak szorítva. A mérlegelés joga nagyrészt csak a bányatermékekre : rézre, ólomra, acélra és vasra, továbbá viaszra és faggyúra vonatkozott; árú- megállításuk pedig csak a közönséges és könnyű szekerekre szólt, a mázsaszekérre nem.1 Ez elhatárolás következtében az 1435. két privilégiumnak pontosabban kellett a mázsaszekeret körülírnia : «cursus magni summarii, vulgo Masazeker vocati, qui more antiquo in ceteris civitatibus et locis regni nostri Hungarie ad id specialiter deputatis, deponi et disligari solent». Ez a meghatározás ismétlődik azokban az ítéletlevelekben is, amelyek az ellentétes privilégiumok következtében a két város : Lőcse és Késmárk közt támadt és másfélszázadon át minduntalan ismét felújult pörökben hozattak. E meghatározásban új a summarius jelző. Ez a szó a sagma tőből származva, ugyanazt jelenti, mint a korábbi adatok currus oneratusa :1 2 a terhes szekeret, ámbár a summarius kifejezés a teherhordó állatra : lóra, öszvérre, szamárra volt használatos, 1 . . . et quodiidem preter currus magnos summarios, vulgo Masazeker vocatos, qui more antiquo in ceteris civitatibus et locis regni nostri Hungarie ad id specialiter deputatis deponi et disligari solent, currus communes et leves pannis et aliis rebus venalibus que in talismodi curribus communibus et levibus per fora hinc inde causa forizationis deferri consueverunt, oneratos tam per se, quam alios mercatores inducere .. . valeant atque possint. Késmárk v. It. fase. IV. no. 1. kiadva Wagner Analecta I. 55.1. ; Iglóé Igló v. It. 52. 1. kiadva Fejér X. 7. 667.1., Wagner Analecta I. 219.1., Weber Suppi. III. 21. 1. 2 V. ö. Du Cange-nál sagma alatt.
