Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Domanovszky Sándor: Mázsaszekér
MÁZSASZEKÉR. 45 úgy hogy a mi szamár szavunk is belőle származott.1 A currus magnus summarius szavakkal tehát ez a meghatározás is csak azokat a sajátságokat fejezi ki, amelyekről már a korábbi oklevelekből is értesültünk. Uj azonban a meghatározásnak az a része is, amely szerint a mázsaszekerek ősi szokást követve Magyar- országnak e célra külön kijelölt városaiban terhüket le szokták rakni és ki szokták bontani. Ezzel a meghatározással az 1435. privilégiumok, átírásaik és az ez oklevelek alapján hozott ítéletek a legkifejezettebben azt tanúsítják, hogy a nagykereskedelemben és a nemzetközi forgalomban szereplő fuvaros-szerszámról van szó. Az árúmegállítás mindenekelőtt a nagykereskedelmet és a nemzetközi forgalmat sújtotta. Épen a késmárki és az iglói szabadalmakból tűnik ki, hogy a nehéz szekereknek csak a régi árúmegállítási központokban kellett és volt szabad megállaniok. Amint ezek körül újabb, másodrendű központok támadtak, nékik is adtak bizonyos kiváltságokat, amelyek azonban nem vetekedhettek a régi központokéval. Ez utóbbiakban a nagybani forgalom összpontosult, míg az újak csak a helyi forgalomban, egy szőkébb vidék kereskedelmi életében vettek részt, amely a nemzetközi árúkat már ama régi, árúmegállítást élvező központokról kapta, és nem egyenesen az importeurtől, hanem attól a kereskedőtől, aki a lerakóhelyen vásárolta árúját az importeurtől.1 2 Ezt határozottan ki is fejezi a Lőcse és Késmárk közt folyt perben Révai Ferenc nádori helytartó által 1543-ban hozott ítélet, amely Késmárk jogát Lőcséével szemben úgy határozza meg, hogy a mázsaszekerek csak Lőcsén rakhatnak le és bonthatják ki árúikat, a késmárkiak a mázsaszekeret meg nem állíthatják, ők maguk azonban közönséges és könnyű szekéren föl nem bontott, tehát árúmegállítóhelyen közvetítő kereskedő kezébe át nem ment 1 V. ö. Magyar Nyelvőr. XXVIII. 87. 1. 2 A vele szembeállított könnyebb szekerekről t. i. azt mondja : non plures quam quos quattuor equi vehere possunt id. hely. Ennek ugyan ellentmond Mátyás király 1474 szept. 11-én kelt ítéletlevele, amely lényegében ugyanazt a határozatot tartalmazza s a currus magni Hungarici qui vulgo Masazeker vocantur megállítását csak Lőcsének engedi meg, de a könnyebb fuvarokra ezt a világosan téves magyarázatot tartalmazza : currus vero leviores, qui bohemici, sylesici et polonici vocantur et aliorum regnorum currus vectorales qui communiter sex aut octo equis ad civitates nostras Hungáriáé . . . merces . . . duci solent. Késmárk v. It. fase. VIII. no. 8., ezt a nyilvánvalóan téves- magyarázatot azonban figyelmen kívül hagyhatjuk.
