Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
344 SZENTPÉTERY IMRE. Ez az oklevél voltakép nem más, mint az 1213 a. kivonata. Tartalmának lényege szemmelláthatólag nem a gorrai adományt ismétlő és ehez a szállásmentességet és bíráskodási kiváltságot csatoló első részében van, hanem a visszakövetelésre jogosító második részében. Ennek jelentőségét alább fogjuk látni. Theobald apátnak a záradékban «tunc temporis» gyanánt említése itt még feltűnőbb, mert hiszen az oklevél magának Theobald apátnak van címezve! Ez a címzés különben is egészen különös. Címzés (inscriptio) csak olyan oklevelekben (főleg a mandátumokban és missilis levelekben) szokott lenni, melyek egy személyhez vagy testülethez szóló parancsot vagy rendeletet, kérést stb. tartalmaznak. Az adomány- és kiváltságlevelek, amilyen az 1213 b. is, általános formában tartva s valamennyi olvasóhoz intézve szoktak lenni. Viszont pedig az egy személynek címzéssel együtt jár az illetőnek üdvözlése, nem pedig az általános «in perpetuum» formula, mely II. Endre teljesebb szerkezetű, általános formában tartott okleveleiben szokott a salutatio helyén állni. Látnivaló, hogy kétféle oklevélszerkezet van itt összekeverve. A harmadik oklevél, az 1213 c. terjedelmesebb az 1213 b.-nél ; csaknem olyan hosszú, mint az 1213 a., melynek szövegével ez is legnagyobb részt szó szerint azonos. Formulás részeiben is azonos az 1213 a.-val és ezzel egyezően (de az 1213 b-től eltérően) az 1213 c. is teljes szerkezetű oklevél, invocatioval és a záradékban a méltóságok névsorával. A különbség közte és az 1213 a. között az, hogy mindjárt a dispositio elején a bíráskodási kiváltság után be van toldva egy mondat, amely szerint az apát comes curialisének épen olyan bíráskodási joga van, mint volt azelőtt a királyi (illetőleg hercegi) comesnek. Ezután következik a hospesek és várszolgák marturinájára vonatkozó mondat, amely után azonban hiányzik a marturina-szedők járulékainak és a marturinafizetés alól mentes 14 jobbágynak felsorolása, továbbá ezeknek küldönci kötelességére, a sertésadóra és a toplicai vásártér vendégeire, meg a templariusok vásárvámjából a topuszkói monostort illető jövedelemre vonatkozó intézkedés, egészen a pristaldus megnevezéséig. Az 1213 a.-nak ebből az egész középső részéből csupán a Gostue és Péterre vonatkozó mondat maradt meg az 1213 c.-ben, a kihagyott részt pedig ez a homályos kifejezés helyettesíti : cetere (mansiones? generationes?) omnes ceteras consuetudines prosequuntur. Ezt a közbeszúrt mondatot így magában véve alig lehetne megérteni, ha nem tud-
