Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára

II. ENDRE KIRÁLY OKLEVELEI A TOPUSZKOI APÁTSÁG RÉSZÉRE. 345

nók, hogy az 1213 a. megfelelő helyén Gostue és társainak 3 pénza fizetési kötelessége van megállapítva.

Ez a körülmény már magában is valószínűvé teszi, hogy az 1213 c. rövidebb szövege az 1213 a. alapján készült. Ugyanezt mutatja egy másik dolog is. Az 1213 a.-nak az 1213 c.-ből hiányzó részében úgy a 14 jobbágy által fizetendő évi összeg, mint a toplicai vásártér hospeseinek fizetsége frisaticusokban van megállapítva. Az 1213 c. a frisaticusok említését gondosan kerüli ; szövegének az 1213 a. kihagyott közepéből való pár sora (Gostue et Petro . . .) is olyan, hogy frisaticus pénzákról szó sincs benne. Tudvalevőleg a frisaticusok kora a XIII. sz. közepén lejárt.1 Aki az 1213 a. oklevelet fogalmazta, az a frisaticusok korában élt ; az 1213 c. szerkesztője előtt azonban a frisaticus már úgy látszik ismeretlen dolog volt ; talán épen ezért látta jónak az erről szóló részeket kihagyni. Ezért, meg a «ceterae . . . prosequuntur» alapján ezt az 1213 c. szöveget nem tekinthetjük másnak, mint az 1213 a. rövidített, de egy mondattal (Statuimus etiam . . .) interpolált másolatának. Megjegyzendő, hogy ennek a mondatnak a betoldása az 1211-iki oklevél alapján történhetett, mert ez is szól az apát curialis come- sének bíráskodási jogáról.1 2

Hasonlóképen nem tarthatjuk azonban eredeti oklevélnek az 1213 b. szöveget sem. Amellett, bog épen semmi sincs benne ami az 1213 a.-val egyidőben való kibocsájtásat indokolná, ekkor még korai rövid szerkezete, bevezető formuláinak rendellenessége, legfőképen pedig a címzésnek a záradékban kitett «tunc temporis» kifejezéssel való feltűnő ellenkezése mutatja, hogy ez is csak az 1213 a.-nak később készült, átalakított kivonata.

Az 1213-iki oklevélszövegek közül tehát csak az 1213 a. mehet eredeti oklevél számba. S hogy valóban eredeti oklevél volt, arra 1350-ben találjuk meg a bizonyítékot. Ekkor ugyanis Ugali Pál bánnak bemutatták II. Endre király 1211-iki és 1213-iki oklevelét,3 még pedig eredetiben, s a bán egyes részeket kiírt mindkét oklevélből. Az 1213-iki oklevélből kiírt részek nincsenek meg teljesen sem az 1213 b.-ben, sem az 1213 c.-ben, csak az 1213 a.-ban ;

1 Hóman, Magyar pénztörténet, 315 1.

2 Smicik as. III. lOfi.

3 U. ο. XI. 585.