Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára

II. ENDRE KIRÁLY OKLEVELEI A TOPUSZKÓI APÁTSÁG RÉSZÉRE. 327

dús által saját pecsétje alatt küldött jelentés ; a gorrai generációkról és a marturina fizetéséről az 1213-iki oklevelekben olvasható megállapítások s az ekkoriban még ritka királyi parancsleveleknek (mandátumoknak) változatos formái egyaránt ráterelhetik a figyelmet a topuszkói oklevelek ezen csoportjára.1

Csakhogy ezekkel az oklevelekkel egy kis baj van kritikai szempontból. Tartalmilag ugyanis több tekintetben ellentmondanak egymásnak és ezzel egymás hitelét rontják. Szerkezetük néhány helyen elüt az egykorú királyi oklevelek gyakorlatától. Az 1213-ból való három oklevél voltakép egy és ugyanazon oklevélnek háromfélekép fogalmazott alakja. Emellett a tizenkét oklevélnek több mint a fele, t. i. hét keltezetlen, melyek kibocsájtása idejének pontosabb megállapítására eddig nem is történt komolyabb kísérlet. Mindez föltétlenül szükségessé teszi ennek a kisebb, de elég érdekes oklevélcsoportnak behatóbb kritikáját.

A kritika azonban, melyet ezekkel az oklevelekkel szemben alkalmazhatunk, már eleve kénytelen lemondani fegyverzetének jelentős, sőt diplomatikai szempontból legjelentősebb részéről : a külső ismertető jelek vizsgálatáról, minthogy a jelzett oklevélcsoportnak egyetlen darabja sem maradt meg eredetiben, hanem csak jóval későbbi másolatban ismeretesek.

A virágzó monostor ugyanis a XV. század vége felé elpusztult. Pusztulását az 1463 után meginduló és folyton erősbödő török támadások okozták. A szerzetesek kénytelenek voltak a monostort elhagyni. Egyrészük a krajnai sittichi és landstrassí monostorba húzódott, a többi elszéledt.1 2 Az apátság a zágrábi püspökre szállott ; ma is a zágrábi érsek viseli a topuszkói apát címét.

A monostorral együtt annak levéltára is elpusztult. Azonban az apátság részére szóló XIII. és XIV. századi oklevelek szövege szerencsére megmaradt egy, a monostorban készült okleveles kódexben, ú. n. chartuláriumban lemásolva, melyet jelenleg a zágrábi érsekség levéltárában őriznek.3

Középkori, nevezetesen pedig árpádkori okleveleink fenntartása szempontjából jelentős szerepe van annak a néhány oklevélmásolat-gyűjteménynek, vagy chartuláriumnak, melyek a

1 Ez oklevelek jelentőségére nézve lásd még: Tört. Szemle, 1916. 574. 1. jegyz.

8 Kukuljevió, i. m. 86. 1. és Tkaléió, i. h. 129. 1.

3 Jelzete : I. B. XI. 15.