Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szabó Dezső: Albert királlyá választása
ALBERT KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA. 323 külföldről Budára, az ott megjelenők pedig bizonyos kívánságaik engedélyezését és elfogadását kérték a királytól, amelyeket pontokba foglalva nyújtottak át neki. Albert készségesen tett eleget a hozzá intézett kívánságoknak. Újra megerősítette mindenek előtt mindazt, amit választásakor már megígért, de az Ígéretekhez még újakat is tett hozzá. Kötelezte magát arra, hogy «a nádort, mint aki az országlakók részéről a királyi felségnek, viszont a királyi felség részéről az országlakóknak szolgáltat igazságot, az ország régi szokásának kívánsága szerint a főpapok, főurak és nemesek megegyező akaratával fogja kiválasztani». ígéretet tett ezenkívül arra is, hogy az országot saját hadaival védi, a nemességet pedig csak akkor szólítja fegyverbe, ha az ő zsoldos serege nem bír az ellenséggel; a nemesség azonban ez esetben is «régi kiváltsága szerint» csak az ország határain belül harcol. Nem kell bizonyítanunk, hogy ennek a két pontnak a választási feltételek közé való utólagos bevétele által a király jogai elé még nagyobb korlátokat állítottak, mint az 1437-ben elfogadott feltételek által. Ezek elfogadása pedig azt jelentette, hogy Albert semmi árat nem sajnál azért, hogy az egész ország elismerje őt királyának, amiből az is igen valószínűnek látszik, hogy a király 1437-iki oklevelébe foglalt választási feltételek a király saját elhatározásának voltak kifejezői, a rendek 1439-iki oklevelébe foglalt feltételek pedig az országgyűlésen résztvevők kívánságait foglalták magukban, azaz : első Ígéretét a király a maga jószántából tette, a másodikat azonban már kényszerűségből. Ennek bizonysága az is, hogy az 1437-iki feltételekben Albert úgy fejezi ki magát, hogy mivel őt a magyarok királyukká választották, azért tesz nekik bizonyos ígéreteket, az 1439-iki feltételekben pedig úgy beszél, hogy «az egész országot képviselő főpapok, főurak és nemesek egyhangúlag kérték» tőle mindazt, amit azután meg is ígért nekik. Külső jelek is ugyanezt mutatják. Az 1437-iki oklevélben Albert «reverendissimi in Christo patres ac magnifici domini et nobiles episcopi et praelati, barones, nobiles, proceres, milites, militares atque inclyti regni Hungáriáé incolae» névvel jelzi azokat, akik őt Magyarország királyává választották, amely kifejezések teljesen ismeretlenek az egykorú honi diplomatikai gyakorlatban. Az 1439-iki oklevél azonban már egyszerűen «domini praelati, barones et nobiles»-nek nevezi az Albert királynak 21*
