Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szabó Dezső: Albert királlyá választása
324 SZABÓ DEZSŐ. hódolókat, amely kifejezés teljesen megfelel az akkori magyar kancelláriai írásmódnak. A technicus terminusok használatában való ezen nagy eltérés is azt mutatja, hogy Albert 1437-iki ígéreteinek írásba foglalásáról az osztrák, az 1439-iki ígéretek oklevélbe foglalásáról pedig a magyar kancellária gondoskodott.1 Miután a király ilyenformán még újabbakkal is tetézte, megerősítette 1437-iki választásakor tett ígéreteit, amint ezt a budai országgyűlésen megjelenő magyar rendek kívánták, «az egész országot képviselő főpapok, főurak és nemesek» úgy a maguk, mint «Magyarországnak minden más távollevő főura és nemese nevében, a kiktől erre teljes felhatalmazásuk van» hűséget fogadtak Albert királynak és feleségének, Erzsébet királynénak, «akit a trón a születés jogán elsősorban megillet». Kijelentették egyúttal a királynak hódolók azt is, hogy soha többé semmi ehhez hasonlót tőle kérni nem fognak. Kik voltak ezek, akik Albertnak csak most hódoltak, holott már másfél év óta választott királya volt Magyarországnak? Mindenekelőtt 12 főnemes, akik talán nem számítottak olyan sokat, hogy miattuk Albert újabb ígéreteket tett volna. De velük együtt tette le a hűségesküt 52 köznemes, akik közül 40-en 27 megyét képviseltek, míg a többi 12-ről nem tudjuk megállapítani, hogy összesen hány megye nemességének voltak képviselői. Ha felvesszük, hogy az általuk képviselt megyék száma arányos a többi 40 követ által képviselt megyék számával, legalább 34—35 megye hódolt meg 1439-ben Albertnek, vagyis az ország köznemességének 2/3—3/4 része. Az ő megnyerésükért pedig már érdemes volt Albertnek bővített kiadásban kiadni választási feltételeit, mert most már tényleg az egész ország ismerte el őt királyának, ha nem is az egész ország választotta királyává, mert azok, akik csak most hódoltak neki, semmi esetre se vehettek részt az 1437-iki királyválasztáson. Mindezen számadatokból elég 1 Az 1439 május 30-i oklevél eredetije megvan a Házi, udvari és állami levéltárban. Egész szövege egy helyen kiadva sehol nincs. Albertnek a rendek 64 pecséttel ellátott oklevelébe foglalt ígéretért a Corpus iuris’ mint önálló okmányt adj, Albert 1439-i törvénye címen. Az oklevél bevezetését és befejezését kiadta Kovachich Vestigia 228 — 230, anélkül azonban, hogy jelezte volna az oklevél igazi lényegét amely se formáját, se tartalmát tekintve nem törvény.
