Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szabó Dezső: Albert királlyá választása
322 SZABÓ DEZSŐ. alkalmazása nélkül igyekezett megnyerni ellenfeleit, de csak akkor, midőn pártja már királlyá kiáltotta ki. Az elv, amit elismer, világosan az, hogy a királyválasztásban a többség akarata dönt, de ezt a többséget ő más sorrendben igyekszik megszerezni, mint mi várnánk. A mi korunk úgy képzel el hasonló helyzetet, hogy a többség már megvan a választás előtt és épen ezért választják meg a többség jelöltjét. Ez az elv nálunk az országgyűlések állandósulása által fejlődött ki, de nem volt meg 1437-ben, amikor az országgyűlések mai szemmel nézve a ritkaságok közé tartoztak. Mivel pedig a többség döntő erejének tana ismeretlen volt a XV. század elején élő emberek előtt, épen ellenkezőleg jártak el a többség megnyerésére, mint ma szokás. Ma előzetesen nyerik meg az emberek voksát, Albert utólag akarta őket megszerezni. Eljárása így is jelentős újítás az addigi eljárásmóddal szemben, mert a királyválasztásnál a békés megegyezéshez vezető utat egyengette és az általa alkalmazott módszertől csak egy lépés kellett ahhoz, hogy valamelyik párt már a választás megejtése előtt igyekezzék megnyerni a többséget, ami a modern felfogásnak felel meg. Az egykorúak nemsokára rá is jöttek erre az egyszerűbben célhoz vezető módra és tíz évvel később (1447 : XLV. t.-c.) már ilyen értelemben hoztak törvényt a királyválasztásnál követendő eljárásról, aminek szabályozása eddig hiányzott, noha hazánk 1301 óta tényleg választotta királyait. A következmények azt mutatták, hogy az Albert király által a törvény intézkedésének hiánya miatt követelt kisegítő út célravezető. Noha Albertnak kétségtelenül volt akkora ellenpártja, mint amennyit kitett híveinek száma, mégsem kellett harcokat vívnia, hogy mindenki elismerje őt az ország királyának. Választásakor tett ígéreteivel és azok teljesítésével meg tudta nyerni azokat is, akik választása idején még ellene nyilatkoztak és királyságának ellenfelei nem is sokkal később már hajlandók voltak őt királyuknak elismerni, természetesen legalább is azon feltételek alatt, amelyek alatt annak idején párthívei megválasztották. Milyen külsőségek közt történt meg az ellenpártnak ezen megnyerése, nem ismeretes előttünk, maga az eredmény azonban hiteles formában maradt ránk. 1439 májusának közepére Budán ország- gyűlést hivott össze a király. Az országgyűlésen jelenlevők által kiállított oklevél nyíltan megmondja, hogy Albert «az egész Magyar- országot képviselő főpapok, főurak és nemesek» kívánságára jött
