Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Szabó Dezső: Albert királlyá választása

ALBERT KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA. akit a magyarok királyukká választottak. Ez az oka annak, hogy az 1430 május 30-iki oklevélnek összefüggésükből kiragadott szavait a nőág örökösödése kérdésében komoly érvül elfogadni nem lehetett, hanem más, egyenesen a nőörökösödésre vonatkozó bizonyítékot kellett keresniök az osztrák történetíróknak. Ez a szerencse Turbát érte, aki közvetlen bizonyítékot tudott találni arra, hogy Erzsébet született úrnője Magyarország­nak. Ez a bizonyíték egy 1437 dec. 18 és 31-ike közt kelt datá- latlan oklevél, amely egy alkalommal nem csupán Magyarország természetes, hanem egyenesen «született» úrnőjének nevezi Erzsé­betet. Azonban ez az új argumentum is csak azt mutatja, hogy egy jogot pár kedvezőnek látszó szóval nem lehet igazolni. A Turba által felfedezett okmányban ugyanis a magyarok a királynét nemósak «született», hanem «választott» úrnőnek is nevezik, ami világosan arra mutat, hogy az egyik kifejezés nem való az okle­vélbe, ami annál könnyebben megeshet, mert a kérdéses okmán}7 csak másolatban maradt ránk. Turba azonban a világért sem hajlandó egyébre gondolni, mint a nőág örökösödési jogának bizonyítására és a két egymást kizáró értelmű szónak egymás mellett való előfordulását úgy magyarázza, hogy «a rendek elis­merték az Erzsébetet apja után illető örökösödési jogot, anélkül azonban, hogy a választás jogáról lemondtak volna».1 Bajos ugyan megértenünk, hogyan lehet fából vaskarika, de annyit mégis fel kell tételeznünk, hogy ha Erzsébet a maga jogát el akarta volna a rendekkel ismertetni, annak csak úgy lett volna értelme, ha ez az elismerés minden kétséget kizár, mert különben úgy sincsen értéke ; viszont azt is fel kell tételeznünk, hogy ha egy oklevél- másolatban érthetetlen ellentmondás van, az valószínűleg a má­soló hibája lesz és ha az okmány eredetije nincs meg, úgy össze kell vetni az összes található másolatokat, hogy a legvalószínűbb szöveget megkaphassuk. Turba maga elmondja ugyan, hogy az idézett okmánynak több másolata van, de a felől már nem tájé­koztat bennünket, vájjon mindenikben megtalálható-e egymás mellett ez a két össze nem egyeztethető kifejezés. Az összehason­lítástól való tartózkodásának okát ugyan nem ismerjük, de meg­értjük, miért nem tette meg. Fraknói ugyanis, — ki ezt elvégezte, — megmondja, hogy az «örökös» szó a legjobbnak látszó másolatban 315­1 I. m. 323.

Next

/
Thumbnails
Contents