Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szabó Dezső: Albert királlyá választása
314 SZABÓ DEZSŐ. Tegyük fel egyelőre, hogy 1437-ben hazánkban tényleg elismerték a trónnak nőágon való örökösödését és nézzük, vájjon e címen lehetett-e magyar király Albertból, kinek az elhunyt Zsigmond király lánya, Erzsébet volt a felesége. A felelet az, hogy ez esetben nem Albertnek, hanem Erzsébetnek kellett volna királynak lennie, mint a hogyan a nőág uralmának törvényes elismerése után Mária Terézia, nem pedig férje, Lotharingiai Ferenc lett Magyarország királya. Sajátságos, hogy ez az egyetlen felhozható analógia egy cseppet se zavarta az osztrák történetírókat, sőt még az se jutott eszükbe, hogy valami magyarázatát keressék annak, miért nem a közvetlen örökös követte a trónon Zsigmondot. Vegyük fel mi is, hogy ez a körülmény bennünket se aggaszt és vizsgáljuk az elmélet tulajdonképeni alapját és próbakövét. Keressük tehát, vájjon ismerték-e érdekelt és nem érdekelt egy korúak azt a törvényt, hogy Magyarországon a hágnak és a leányágnak egyaránt joga van a trónra és nézzük mivel tudják igazolni a nőörökösödésnek fennállását az osztrák történetírók. Huber a nőág örökösödésének igazolására a magyar rendek 1439 május 30-án kelt nyilatkozatára hivatkozik, amikor is a rendek kijelentették, hogy Erzsébet az ő «természetes úrnőjük, akit ez az ország születés jogán elsősorban illet meg».1 Vegyük vizsgálat alá a bizonyító erejűnek tartott kifejezést. Az uralkodó trónrajutására nézve a «természetes úrnő» név nem határoz meg semmi jogcímet, mert a magyarok nemcsak az állítólagos nőörökösödés címén trónrajutó Erzsébetet, hanem a formálisan királylyá választott I. Ulászlót is e névvel illették.1 2 A rendek szóban forgó nyilatkozatának második fele, amely szerint Magyarország a születés jogán elsősorban illeti meg Erzsébetet, nem lehet döntő erejű, mert mindössze mellékes közbeszúrás egy egészen másra vonatkozó mondatban és azonfelül olyan korból való nyilatkozat, amikor Albert már másfél év óta viselte Szent István koronáját, még pedig a választás jogán. És ami a legfontosabb, az idézett oklevélben az országgyűlésen jelenlevő rendek hűségesküt tesznek, de nem Erzsébetnek, kit megjegyzésük szerint az ország a születés jogán elsősorban megillet, hanem Albertnek, 1 Huber i. m. i. h. 2 A magyar rendek 1440. jun. 29-i oklevele szerint ők Ulászlónak «tanqnann domino naturali>> fogadnak engedelmességet. Katona, Historia Critica XIII. 75.
