Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Szabó Dezső: Albert királlyá választása

ALBERT KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA. A velünk egykorú osztrák történetírók szintén ugyanazt írják, amit Huber. Egyikük, Turba, még annyit tesz az ő állításához, hogy Pozsonyban nem csupán «nagy számban» jelentek meg a magyar rendek, amint azt Huber elbeszéli, hanem egyenesen «túlnyomó többségük» volt ott jelen.1 Miután Huber és Turba mindezt megállapították, egy harmadik osztrák történetíró, Wostry, kinek könyve 1907-ben jelent meg, egyenesen csodál­kozik azon, hogy még Albert választásáról is eshet szó, hiszen szerinte világosan megmondja Turóczi, hogy a magyarok «beve­zették Albertet,» holott «a választásról szó sincsen a magyar krónikásnál».1 2 A magyar történetírásban csak évek múlva és akkor is csak annyi visszhangja volt az újabb osztrák történetírók Albert trónrajutását elbeszélő előadásának, hogy Fraknói Wostry állí­tását «teljesen önkényes felfogásnak» minősítette.3 Huber és Turba elbeszélésére azonban ő se terjeszkedett ki. Nézzük meg a dolgot kissé közelebbről és vizsgáljuk meg, vájjon elegendő-e csupán «teljesen önkényes felfogásnak» minő­sítenünk Wostry állítását és mit kell tartanunk előzőiről, akik lényegében vele egyet állítanak. Egyúttal kísértsük meg azt is eldönteni, ki mondotta el hitelesen Albert trónraj vitásának tör­ténetét : a XVIII. századbeli Katona-e, vagy a XIX. és XX. században élő osztrák történetírók. Az e kérdésre való felelet keresése folyamán azt is megfigyelhetjük, vájjon haladás-e tudo­mány szempontjából az az álláspont, amelyet a magyar történetíró műve megjelenése után jó száz évvel későbben képviselnek a leg­ismertebb nevű osztrák történetírók. Az újabbkori osztrák történetírók egy alapvető ok miatt vál­toztatták meg azt az egész elbeszélést, amelyet Albertnek a magyar trónra való jutása módjáról a nagy magyar hisztorikus adott. Ök ugyanis abból indulnak ki, hogy Albert trónraj vitásának el­beszélésekor királyválasztásról szó se lehet, minthogy Magyar- országon a nőágnak örökös joga volt a trónra. Mivel pedig így áll a dolog, világos, hogy az örökös királyt nem kellett választani. Ök tehát a nőörökösödés jogának bajvívói. 1 Geschichte des Thronfolgerechtes in allen habsburgischen Ländern 322. 2 König Albert II. I. 52. Turóczi döntő erejű mondata így hangzik : «Impera­tore tumulato ipse dux Albertus mox introductus est». 3 Az első Habsburg-király trónra jutása Magyarországon. Századok 1913. 260. 313

Next

/
Thumbnails
Contents