Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
R. Kiss István: III. Endre király 1298/99. évi törvénye
Annál jobban kell örülnünk, hogy a véletlen ily alakban tartotta meg az 1298. évi törvényt, mert van adatunk arra, hogy a király ezen, valamint a következő évi gyűlés határozatait a saját neve alatt, a törvények szokásos formájában is kiadta.1 Miként láttuk, a baronibus exclusis kérdésébe Bartal kétségei nyomán bekapcsolódott azon kérdés is, hogy vájjon az 1298. évszám alatt megmaradt törvény második része nem Anjou-kori eredetű-e? Ezen kétség felvetésére egyik indok az volt, hogy a második rész gyakrabban és határozottabban emlegeti a bárók consensusát ; ezt pedig a bárók kizárásával nem lehetett összeegyeztetni. Miután mi magyarázatát adtuk annak a furcsaságnak, hogy az 1298. évi országgyűlésen a bárók jelen voltak és még sem voltak jelen, ezt az érvet figyelmen kívül hagyhatjuk. Volt azonban egy másik indoka is Bartalnak és követőinek ; a törvény szövege formailag is feltűnően két részre oszlik. Az első rész önmagában befejezett, zárt egészet képez ; mely egy rövid visszapillantás után egy korrekt megerősítési formulával záródik. «Hogy ezen, a királyi tekintélynek és az országlakók jóvoltának hasznos és üdvös, az említett tisztelendő atyák és az egész ország lakói által a király úr és a bárók törvényes engedélyével és hozzájárulásával hozott határozatok kellő erővel bírjanak, a király ülés az ország bárói, miként (t. i. előzetesen!) a főpapok, ezen oklevélre pecséteiket függesztették». Önként kínálkozott tehát azon feltétel, hogy ami ezután jön, az vagy szövegrontás folytán került mai helyére, vagy pedig egy másik, későbbi országgyűlés munkája. Tehát Bartalnak ez egész alapos indokot adhatott arra, hogy bármelyik irányban véleményét kifejthesse. A baj ott kezdődik, hogy nem járt el módszeresen, midőn a toldalékokat az Anjou-korba helyezte. Erre csak akkor lett volna joga, ha ezen toldalékban oly részletek fordulnának elő, melyek csak az Anjou-korba illenek. A Pauler kétségbeesetten szellemes és alaptalan megoldási kísérletére nem térve vissza, hangsúlyoznunk kell, hogy módszeresen csak úgy járunk el, helyes eredményre csak úgy juthatunk, ha a szöveg külső és belső vizsgálata után — amennyiben annak 111. END RE KIRÁLY 1298/99. ÉVI TÖRVÉNYE. 271 1 Olv. 3. sz. regestát.
