Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
R. Kiss István: III. Endre király 1298/99. évi törvénye
270 kifejezéssel fordítja. Ebben aztán nincs semmi ellenséges tendentia, semmi forradalmi íz ; ez csak annyit mond, amennyit igazolni lehet : ami a törvényhozásban munka volt, egymás között fesztelenül elvégezték a papok és nemesek ; a megerősítés élvezete pedig a királynak és főnemeseknek jutott. Ennél más, olyan megoldást, amely a törvény egyetlen passusával és más adatainkkal sem ellenkezik, nem tudtam találni. A következő fejlődési stádiumok vannak tehát a magyar törvényhozás történetében. 1. A király akarata a tanács assis- tálása mellett. 2. A király és főurak akarata. 3. Szóhoz jut alázatos kérelem alakjában a papság és nemesség. 4. A király és főurak engedélyével statútumot alkotnak. 5. Az Anjouk korától kezdve a királyi hatalom emelkedése folytán a király önmagának tartja fenn a szentesítés jogát, a főúri és főpapi rend pedig, mint közbeeső törvényhozó factor, összeolvad és mint külön tábla, a király és nemesség közé ékelődik. Körülbelül ilyen a fejlődés menete Angliában is ; de míg ott az alsó tábla fejlődésének kezdetén részleteket nem ismernek, az 1298. évi törvény nálunk egy eddig ismeretlen fejlődési fokot mutat be, még pedig oly világosan, oly félreérthetetlenül, hogy e tekintetben minden további vitát kizár. Szerencséseknek kell tartanunk magunkat, hogy az 1298. évi törvény a szokástól eltérően történelmi bevezetésével bepillantást enged a törvényhozás szervezetébe. A főpapok, papok, nemesek és kiváltságolt népek nevében szóló és a király és főurak pecsété által megerősített, szentesített törvény, illetőleg oklevél a bevezetéstől eltekintve, külsőleg is hű képe, mintegy photographiája a törvényhozó factor megoszlásának. E megoszlásra már okleveleink is figyelmeztetnek,1 a legtöbb azonban az ország egész egyetemét (praelati, barones et nobiles) tünteti fel, ami azért van, mert a legtöbb oklevelünk az igazságszolgáltatással kapcsolatos ; a törvénynapok okleveleinek stylus curialisa átáradt az országgyűlésekkel kapcsolatos kiadványokra is. Ez annál természetesebb, mert az okleveleknek legtávolabbról sem lehet az a célja, hogy a törvényhozó factor megoszlását szemléltessék, egy határozat létrejövetelének módját bemutassák, a rex, praelati, barones et nobiles közé választó- vonalat tegyenek. 1 Olv. 1. és 2. sz. regestát. R. KISS ISTVÁN.
