Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
R. Kiss István: III. Endre király 1298/99. évi törvénye
111. ENDRE KIRÁLY 1298/99. ÉVI TÖRVÉNYE. 267 Ebből azt a bizonyosságot merítettem, hogy a bárók az országgyűlésen jelen voltak, tehát az ő megtorló, rendkívüli kizárásáról szó sem lehet ; végül hogy a Bartal előtt gyanús bárói consensus miatt nem jogosult a törvény egy részének az Anjou- korba való helyezése. E negatív megállapítás után pozitívumra vágyódtam ; a prout moris est miatt a közel egykorú országgyűlési nyomdokokat tanulmányoztam. A kérdésnek ezen oldala már jóval nehezebb volt. Tulajdonképen egész életemen át kísérőtársul szegődött és véleménynyilvánítás nélkül kísérne tovább, ha most nem toppant volna elém azon kedves feladat, hogy szeretett professoromnak reám gyakorolt hatását egy rövid értekezésben bemutassam. Találhatnék-e most lelkemből fakadóbb, jellemzőbb tárgyat, mint az általa bennem keltett első termékenyítő kétséget!? Annyi idő után is távol vagyok ugyan még attól, hogy az egyszerű véleménynyilvánításnál többet nyújtsak ; de talán szerény véleményem termékenyítőleg hat másokra és így hozzájárulok reálisabb, az igazsághoz közelebb álló vélemény kialakulásához. Szólok tehát arról, hogy miképen lehet a bárók szokásszerű kizárását értelmezni és arról, hogy az 1298. évi törvények toldalékszerű cikkelyei miért foglalhatnak helyet ugyanezen törvényben. Az első kérdésre, — mint annyiszor — a forrás elfogulatlan, alapos tanulmányozása és helyes megértése önmagában is megadja a feleletet. Mint ismeretes, a törvény egy előrebocsátott bevezetésben adja a helyzet képét ; ezen szokatlan elhelyezésű narratio után következik az intitulatio, mely elárulja, hogy az oklevelet a főpapok, nemesek, szászok és kunok gyülekezete adja ki. Ezek tanácskoztak, még pedig «accepta auctoritate ex consensu domini regis et baronum totius regni, prouti et aliorum» szokás szerint a «bárók kizárásával». Az idézett rész szerint tehát a tanácskozásra és határozathozatalra előre felhatalmazták őket a király, az ország főtisztviselői (barones regni), valamint a szabad és hűbéres bárók (barones regii, vagy nostri, amint III. Endre több oklevele őket a regni-vel ellentétben nevezi, itt prouti et alii t. i. barones). Megegyezőleg nyilatkozik erre vonatkozólag a törvény 44. cikkelye.1 1 De legali consensu domini regis et baronum.
